Lapszemle, 1928. október

1928-10-22 [1343]

lamenten kivül minden eszközzel folytatjuk a küzdelmet uteleó leheletünkig;, amig kl nett vivjuk népünk éa hazánk, Horvátország teljes szabadságát, .M

fl már kezd felkelni a aik és valamikor gazdag, de meat már kifosztott Vajdaság a Hősies Montenegró,a büazke Bosznia,a szelid Szlovénia is és minden horvát és szerb lakóauk egységes abban, hogy Horvátországnak kell ónnak a harcnak élére állni, melyet az elnyomottak ée megalázottak érdekében vivunk,,"Pribicaevics elmondta, hogy a merénylet után Kádiccsal egyetértve javaalatot tett, hogy a parlamentet oszlassák fel. özt az egőaz világ helyeselte éa minimális követelésnek tartotta* Belgrád azonban még nem tért észre a ueu lehet most már csodálkozni, akármit teáznék az elkeaeredett horvátok. Ha Pasicsot gyilkolták volna meg a horvát táborban, a azerbek fegyverrel vonultak volna be Zágrábba, A paraszt-demokrata koalició mégis csak törvényes eszközöket használt eddig küzdelmében, de "ha a törvényes eazközök nem vezetnek sikerre^ más eszközökhöz folyamodnak.... ' Küzdünk az összea vidékek szabadságáért. Ezt a szabadságot az országhatárokon belül képzeljük el, de csak olyan szabadságot akarunk^hegy az egyik fél a másikat ne zavarja-, üz a mi követelésünk és esküszünk, hegy nem hajlunk mag senki előtt, mig ideálunkat meg nem valósi tjük, Belgrádban az a cél, hogy minket a külföld előtt rendbontóknak és lázadóknak tüntessenek fel

? mert Belgrád tudja, hegy a kifáradt Kuropa békét akar,.,.. A mi tervünk az, hogy élére álljunk a Balkán parasztságának, mert nekünk a parasztság nem osztály^ hanem öntudatos, jól megszervezett nép.'»A harmadik szónok Pernár Iván volt, a aztaipstinai merénylet egyik sebesültje. Hangsúlyozta,hkgy horvátok és szerbek között csak az lehet közös üfcy

s amit a horvátok ia elfogadnak, de semmi esetre aem az, amit Belgrád akar megkapni, Kádica feltámadt halála I'^ÍÍ'ÍMWUÍ/* • i ím