Lapszemle, 1928. október

1928-10-01 [1343]

Apponyit, irja a lap nemcsak kora gj nagy politikai múlt ja,de megjelenése is domináló egyéniséggé avatják, telistt tökéletességgel beszéli a francia nyelvet, és diplomáciai ravaszságtól ment őszinteséggel.mondja el mondanivalóját. Bejelente*te ugyan, hogy a jövő évben ugyané rí 3.1. a tárgyról ismét fog beszélni, de azért mindig ugy felezi ki magát, mintha ez lett volna utolsó beszéde, mintha könnyítené ekarna szivén és lelkiismeretén, a tökéletes forma, amelyben ezt teszi, beszédeit valóságos Irodalmi élvezett-^ aya.tjáJ^. Gyermekeink, irja a lap, irigyelni fognak azért, hegy- hallhattuk ezt az embert, mlntahogy mi irigyeljük szoKat, akik Liszt ihrencz zongorajátékét hallhatták. Részekre bontva APponyl beszédét, a J.d.G. rámutat, hogy ott volt legkevésbé meggyőző, ahol kimutatni igyekezett, hogy Magyarország egyoldalú leszerelése inkompatibilis a biz'tonséggal. A J.d.G. itt ellentmondást lát és nem osztja Apponyi azt a véleményét sem, hogy az egyoldalú leszerelés kizárja a kölcsönös segítséget, hiszen Apponyl maga mondja, hogyhallerpont Morgan szövetséget köt egy kiskereskedővel, ez utóbbi csak nyerhet mellette, comnéne román delegáltnak nem lesz- könnyű Apponyi beszédére válaszolni, irja a lap, de biztosra vehető,hogy a vita mindvégig azon a nagyon magas nivon fcg mozogni,amelyre Apponyi helyezte. Apponyinak hálásak lehetünk, végzi a lap,hogy őszinteségével növelte a népszövetség önérzetét. Leo Blum /hopulaire 27., rvBoncour beszédének egyes részeivel nem ért egyet és ugy hiszi, hogy ezek nem fedik Boncournak saját nézeteit sem. Igy pl.amikor Briand thezisével azonosítja magát, csökkenteni igyekezett a vnrsaillesi szerződés ama pontjának jelentőségét, amely szerint Németország leszerelését követnie kell a többi országok leszerelésének. II lyteleniti azt is, hogy i-'.B. a szárazföldi leszerelést elválaszthatatlanul ösz-