Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-25 [1342]

i la ja igy ir: Oberwartban még egy magyar lelkész okos, mérlegelt | szavaiMi is mindig azt fejezik ki; Mi a nagyb iroda lomb a akarunk Jutni, be kell oda olvadnunk, hogy szorgalomban és békében arathassunk munkánk gyümölcsét. Kifogásolja, hogy Bécsújhelyen át kell | utazni az embernek, ha a Burgenland északi részéből annak déli részébe akart; jutni, mert Jopront a békeszerződés az összekötő utak I keresztezésével kiszakította. Maja helyen Obersehützénről emlékezik meg és azt irja, hogy az ottani magasabb internátu^i iskolákat és a tanitóképezdét német evangélikus parasztok áldozatkészsége teremtette hála a Batthányi grófok neinsj magyar nemzedéke réjzéről tanusitott türelme.sségnek és előmozdításnak. Persze, az utolsó évszázad magya rosltáji ideje Obersohützen előtt sem állt meg. Keseérről rü jzavakat hallani mindenütt, ahol/a Jzent-IstvánI birodalom régi tradíciójára káros időről beszélnek. Áz Obenvarthi magyar kisebbség képviselői, a tudósító szerint kisebb helyi kívánságoktól eltekintve, nincsenek panasszal eltelve. Bele törődtek sorsukba,hogy immár Ausztriához tartoznak, Ck is a Birodalomba való hazatérést kívánják, szónokaik, a polgármester, a plébános ezt mondják. igy ir: A Vos3iaiphe_ Zeitung /22-449/ eisenstadti tudósítója többek között Bécst_ől keletre kezdődik a Balkán; A Wienerwald kedves magaslatai elvesznek a távolban; feltárul a végtelen magyar síkság. Az építési mód megváltozik, nem olyan festőén romantikus, mint Alsóausztriában és a balkáni német telepítések falvaira emlékeztet a Burgenlandban vagyunk. A dicsőséges Monarchia Idejében itt több mint 40 éven keresztül magyarosítást igyekeztek űzni. A tartomány közigazgatásilag hagyarországhoz tartozzzt és 1870 óta Budapestről megkísérelték a német téíjsx népiségnek tervszerű kiirtását, hiábavaló objektuvon való kísérlet volt ez: A burgenlandiak németek voltak-és maradtak, á magyar államkötelékben belsőleg nem igen jól érezték