Lapszemle, 1928. szeptember
1928-09-22 [1342]
A cikkíró ezután rátér az optáns-kérdésről alkotott véleményének összefoglalására* A régóta húzódó ügy helyes megoldása csak ugy gondolható el, ha az egész problémát jogi terrénumon vitatják meg. Itt mindenekelőtt az a kérdés jön tekintetbe, hogy a nemzetközi jog az idegen állampolgárok számára birtokaik védelmét biztosítja sokkal fokozottabb mértékben, mint aminő védelemben az illető állam polgárálnak birtokai részesülnek a A magyar-román döhtőbiróság is ilyen álláspontra helyezkedett, "támaszkodva a nemzetközi jog alapvető rendelkezéseire, amivel szemben a Hemzetek Szövetségének e kérdést tárgyaló bizottsága tagadásba vette az idegen állampolgárok privilegizált helyzetét, abban az esetben amikor általános jellegű intézkedésekről van szó, 15 két felfogás egymással ütközik és ugy egyik mint másik álláspont helyesságét igyekeznek jogilag alátámasztani. A cikkíró szerint a szóbanforgó jog normáinak legjobban megfelel áz az elv, amelyet a vegyes döntőbíróság hangoztatott, amikor az idegen állampolgárok magántulajdonainak sérthetetlenségére hivat kozott„ Ebben a konkrát esetben is teljes egészében el kell fogadni a magyar részről előterjesztett kívánságokat, ha tiszteletben akarják tartani a nemzetközi jog érvényben lávő alapvető rendelkezéseit és el kell ismerniök, hogy ezt az alapvető elvet nem lehet csak ugy egyszerűen annál 1 ál ni egy beljogi legiszlativ intézkedéssel még akkor sem, ha az általános karakterrel bir* ~s ezzel ugy véli, visszajutottunk az eredeti kiinduló ponthoz, vagyis a trianoni békeszerződés által fixirozott védőintézkedésekhez, amelyek kifejezetten megtiltják 41yan birtokok kisajátítását, amelyek magyar optánsok tulajdonát képezik.A cikk végső konkluzióképen leszögezi, hogy magyar részről elvitathatatlanul jogosult az a kívánság, hog^ vagy adják vissza az elvett birtokokat, vagy megfelelő kárpótlást adjanak azokért , ^z a felfogás ugy jogi, mint politikai és etikai szempontból me gd önt he t e t len „
