Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-22 [1342]

szenátusi képviseltre van joguk és osaifc aboan az esetben ha az illető felekezet 200,000-nél több hívet számlál. Vagyis a helyzet oda fajult* hogy «±

g a magyar uralom alatt az első görög katholikus rcraán pü

3

pÖk, Klein, valaadnt ennek összes utódal már 1733-tól kezdve hivatalból ta*,i8i voltak az erdélyi orszá/'gvülőanefc. iárdélynek Magy arorn zá^gal való uniója után pedig az összes görög keleti cs görög katholikua püspökök hivatalból tagjai lettek a magyar főrendiháznak, az uj román állam 1926-ban megtagadta ezt a jogot az'Összes negyéapüspököktől és a nen-román epyházak közül csak egynek-egynek juttatta aZt.A rom.kath. egyház ilyen egyedüli szenátorának a bukaresti kormány oi

3

ar címzetes érseket ismerte el

; ami annyit jelent, hogy alaxandru üisar a romániai rom,, kath* egynáz rangidősb püspöke és a rom,- katn,, felekezeti kisebbség közjogi reprezentánsa lettg miután Bukalestbői még "kellő icíőben

1

' kieszkuzöltók számára az érseki oimet a azent^ széknél ö Oisar, araikor ninciezt elérte, mindjárt azzal kezdte meg működését, hogy egy a kultuszminisztériumhoz intézett beadványában "Strain"-oknak /idegeneknek/ nevezto az erdélyi katholikusokata szenátusban pedig legelső felszólalásában aziránt nyugtatta mag a román kormányt,, hogy őt kisebbségi kérdések sohasem fogják órdekelni. Már pedig a katholikua magyar- ' ság senmikép nem tud abba belenyugodni, hogy addig is

8 mir a roáán választási törvény a rom. kath. egyháznak mindössze, egy szenátusi tagságot juttat addig is ez az egyházi képviselet az alig hét éves bukaresti, nem pedig az ezer esztendős erdélyi püspökséget illesse raeg. Igaz, hogy ezt a sérelmes helyzetet a szóbanforgó konkordátum .aegdöbbontő módon megerősíti, amikor második cikkében valóságos érsekségig emeli a bukaresti püspökséget és 10. cikkében akceptálja a román választójogi törvény szófcanforgó sérelmes rendelkezését, Teljesen érthetetlen a konkordátum* illetve ezen keresztül a szentszék ilyetén eljárása, hiszen amikor az erdélyi ronÉnok az 1700as évekcec mint görög katholilaisok visszatértek Kóma fenhatósága alá

s « csatlakozásuk feltételéül legelsősorban az uj egyház román nemzeti jellé-