Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-18 [1342]

kcncedal, akkor a továbbtárgyalás a/szóRá303 diplomáciai u,on folytatható, miután majd elhatároztatott egy szakértő bizottságnak a i jóvátételi kérdés számára való kiküldetése. Szeri bizottság ellen mindaddig nincsenek aggályaink, amig hatásköre kizárólag a Dawes-jóvátételekre korlátoztatik és a kiürítés kérdés nem játszik bele. 7/estarp gr. még a kabinet állásfoglalása előtt fogadta a ber- < JJLni sajtó képviselőit, és miután megmagyarázta nekik, hogy a német nemzeti nép-párt miért követelte a birodalmi gyűlés külügyi bizottságának sgybehivását, át tért a genfi külpolitikai helyzetre és fontos ^JJ-JjPI^3l^Jf^^}^}jL' Á Kreuzzeltung /15-437/ és a Deutsche fa

0 ej Zeitung /15-437/ első helyen közlik e kijelentéseket. *7estarp gr.szerint a német külpolitikának ki kell jutnia a bizonytalanságnak abból a félhományából, amely 1925. óta francia megegyezési akarat és a Locarnt Genf és Ihoiry-i nevekhez fűzett politika kilátásai felett lebegett. ..est nem arról van szó, hogy helyes volt-e ez a politika, vagy sem,haris:, arról, hogy jikere volt-e és továbbra is ilyet igérre. AZ összes pártokból való hlve felismerték és kimondották, hogy ez az eset nem áll fenn. fehát húzzák alá ,3 befejező vonalat. Követeli a Genfben folyó tárgyaláso k megszakítását.-AJir

e

^2e_nj^r^/Jéb^Sg/^ JJ^JJi^M.^

z

"rlnt a német külpolitika éppen azon van, hogy zsebre vígja a francia külügyministertől kapott pofont, és minél,előbb alkalmat adjon noki, hogy a német kormánynak másik arcára is üssön egyet, nhogy a németek képzelik a Franciaországgal való megegyezést, ez Frar.cLa ország számára nemcsak a keleten és a Középen való szövetségeinek elértéktelenitósét jelenti, hanem minden tekintetben a hegenomiá- < ról való lemondást is és annak helyébe a ríérnetország mögött való háttérbe, szorítást. Ezért Franciaországnak "megegyezés" alatt Németországnak a francia akarat alá való teljes alávetését kell értenie. Anglia no;, bízik bennünk, mert ragaszkodnunk a sovjot-Unióhoz való barátságunkhoz és jó lábon állunk Ameritáyal. Azt hiszik csh-'< hogy szivünk vonzalma nem megy Parisba és Londonba, hanem, hogy mi ottan csak ki akarjuk alkudni szabadiágunkat, hogy azután üroszor-