Lapszemle, 1928. szeptember
1928-09-18 [1342]
legeli és rámutat, hogy azt nagyon túlozva állította be ugy a* p'risi mint a berlini sajtó. Briand beszéde a helyzeteit nem ko] . # " r itálta és nem komplikálta, - csak tisztázta. Követte az 6szinte#gg* „ ben azt a példát, amellyel 3eipel és MÜller jártak elől: Az'előbbi" papi kenettcljességgel, az utóbbi ;orojz"sneld"-al. A németek megrökönyödése abból a végzetes feltevésből erei, hogy vakmerőségük mindent megengedhet magának Franciaországgal szemben. Igy azután be'kebontónak nevezik azt, aki sötét szándékalkai szembehelyezkedik. Briand egyszerűen, de udvarias és barátságos hangon adta tudtukra, hogy Franciaország nem áll kötélnek. Megfordítot^j: helyzet esetén irja a Debats, micsoda hangon beszélt volna a győztes birodalom kancellárja! Igaz, hogy akkor nem létezne a népszövetség és egyedül Mitteleuropa császárjának parancsszava számitana. Franclaországnak éveken át tanúsított engedékenysége annyira megnövesztette a német prepoténeiét, hogy Briand reakciós mozdulatára szükség volt, annál is inkább, mert Guerard a megszállt területek kormánybiztosa már olyan húrokat pengetett, hogy a Rajnavidék idóelőtti kiürítéséhez Németországnak a szerződés értelmében joga van. Ha iga.z, mint ahogy hírlik, hogy MÜller kancellár saját maga szerkesztette népszövetségi beszédét, hogy ezzel is kidomborítsa a szocialisták és Stresemann politikája közötti különbséget, akkor a Debats szerint meg lehet állapítani, hogy nemzeti kérdésekben a szocialista ministetek követelődzőübek a nagionalistáknál. Nyilván abból indulnak ki,-persze jobboldali támogatással- hogy Briand nekik meg fogja adni azt, genfi amit egy jobboldali koalíciótól megtagadott volna. Briand magatartását a párisi minis tortanács határozta meg, és csak a szavak megválogatásában volt szabad keze. Ezeket a szavakat Briand mester11c e tudta eltalálni. A D. szerint szakítani kell az eddigi hypökrlzissel és őszintén kell beszélni. A D. egyébként óva int az illúzióktól és leszögezi, hogy a tervbe vett kombinációk olyan komplikált
