Lapszemle, 1928. augusztus

1928-08-25 [1341]

járt érte. a kormánynak nem egyoldalról a gáncs. Pedig a kormány eljárása helyes és politikus volt. Nekúkk ki kellettmeriteni a békés kiegyenlítésnek alnden lehetőségét.Nekünk be kellett bizonyítanunk,hogy elmentünk az állami méltóság legvégső határáig. Románia nem akar egyezkedni ő diktálni szeretne. A magyar kormánynak azt a javaslatát, hogy mindkét elvi álláspontjának fentartásával bocsátkozzunk a gyakorlati megoldás közvetlen tárgyalásába, ugy fordítja, hogy az ő elvei vitathskell tatlanok a mieinkkel pedig nem törődik. Neki csak olyan arbiter aki tudja hogy neki ad igazat. Ilyen egyszerűnek még a Nemzetek Szövetségének Tanácsa sem képzelhette ezt a problémát, mert ha ezt lehetségesnek tartotta volna, bizonyára nem nevelt volna tengeri kigyót az optána ügyből, hanem ezt • megoldást diktálta volna resnk.Magyarország fizesse ki Románia helyett az optánsok követeléseit? A közvetlen tárgyalások pedig csak annak módját állapítják meg, hogy a most teljesítendő fizetéseket egy későbbi , helyesebben távolabbi időben miképen számolják majd el? Az 1943-ig fizetendő 200 Millió arany korona magyar jóvátételi ól - mintegy 15wl6 Millió, illetve annak egy részét ajánlja-e fel kártérítés gyanánt, vagy amint én,mondja Szterónyi,mindig helyesen értelmeztem ajánlatát - Magyarország követelendő további jóvátételt érte alatta? Ez aztán igazán egyszerű volna mnnyira az, hogy egyenesen sértő hogy ilyentlehetett nekünk imputálni. A magyar kormánynak az állami méltóság nevében-»kelletet4 «e a jegyzéket visszautasítani.Ezzel a jegyzékváltással le ia zárulnak a közvetlen tárgyalások aktái a két ország kormányai között- Az ügy valószínűleg a Héószövetség Tanácsa elé kerüLMost már nem lehet polit kát csinálni belőle. Románia a követlést elismeri jegyzékével, a mi. haladás részéről, az egyetlen lé-