Lapszemle, 1928. augusztus

1928-08-16 [1341]

cialdemokrácia a császári kormány bűnös politikájának cinkosává vált, az internac. makacsul ragaszkodik a kétértelmű ,homályos formulákhoz..Ha a béke megszervezése a szocialista internacionáléra volna bizva, a Temps szerint egész Emropa és az egész világ ki volna szolgáltatva az erőszak politikájának ás a ragadozd hatalmak háborús vállalkozásainak. Másik vezércikke /Pemps 12./ a német szocialista brüsszeli politikájában Stresemann genfi tárgyalásainak előkészítését látja. Feladatukat a francia szocialisták előzékenysége nagyon megkönnyítette. A T.nem fogadja el azt az érvelésüket,hogy a köztárná met sasági Németországgal szemben megváltozott a helyzet, A köztársaság a Temps szerint ugyanazokat a célokat követi, mint a Hohenzollernekre felesküdött nacionalisták. A kiürités,az Anschluss és a keleti határok reviziója kérdésében minden német egyformán gondolkozik. A Temps is amellett van,hogy a német köztársaság konszolidálását tá mogatni kell,de a német szocialistáknak tett koncessziókból^ a reakció pángermán céljai húznák a hasznot. Elitélőleg nyila tkoznak a francia s .cciálistáknak a nagy nemzetközi problémákkal szembeni állásfoglalásáról a Figaro és a Débats 11-12. is. Brüsszeli szereplésük kapcsán a Débats Paul Boncour-hoz azt a kérdést intézi,hogy egyetért-e a pártjával? A Débats elérkezettnek lát^a az időt,hogy a kérdés tisztáztassék, mert kétértelmű politikát .Örökké senki sem folytathat. A Figaro megnyugvással látja,hogy a francia szocialisták brüsszeli magatartása még a radikálisokat is megdöbbentette. Kezdik belátni,hogy köztüK és a szocialisták között az egész nemzet áll* A figaró ebből azt a remápyt menti,hogy ezek után a radikálisok meg fogják tagadni a szocialistákkal való szolidaritást. Az Anschluss-.:érdeséről heves polémia folyik az Ere

; Nouvelle ás a Populáire között.Az cl. W. 12 a francia szocialisták nagy téve-