Lapszemle, 1928. július

1928-07-12 [1340]

hadserege is, s mégis harcot folytatott a magyar uralom alatt, hogy kiszélesitse országát és kiküzdje pénzügyi .függetlenségét, Horvátországnak állampolitikai helyzete sokkal kedvezőbb volt, mint pl. a cseheké a Monarchia alatt, Horvátorszig igen eredményes harcot folytatott egy 52 millió lelket számláló birodalmoban s éppen ezért tévedés azt hinni,hogy majd elbukik saját nacionális*, ta államában sz egyenlőségért folytatott harcában,ahol pedig az erőviszonyok lényegesen mások,reánézve sokkal kedvezőbbek. A horvát problémát és általában a jelenlegi belső válság kérdését tehát mindenesetre ugy kell megoldani,hogy .azzal kielégitsék a horvátokat .Ámde, mintha semmi sem történt volna, a régi kormány koncentrációt akar,sőt folytatni akarja ott,ahol abbahagyta. Már egyenest patológiai tünet az,hogy vissza akar térni ugyanabba a parlamentbe, amelyikben a véres tragédia lejátszódott,holott pedig a horvát nép elégedetlensége még ennek az épületnek a lerombolását is kivánná. A koncentrációs kormány létrehozása is fizikai és erkölcsi lehetetlenség. A helyzet tisztázása egészen más megoldást követel. A horvátok elkeseredése a szkupcsinai gyilkos merénylet feéett igen nagy erőt jelent,viszont a merénylettel szemben indifferens álláspontra helyezkedni erkölcsi szégyen. Ha a horvátok visszatérnének ebbe a mostani Szküpcsinába,hogy együttműködjenek a mai rezsim embereivel^ugy megérdemelnék,hogy az egész világ lenézze őket. Elvégre vannak erkölcsi törvények is. Viszont azonban egy kolaiciós kormányba meghivni a horvátokat,ez meg egyenest provokáció, Nekünk horvátoknak semmi szükségünk sincs ugyan olyan politikusokra,akik Írországot akarnak csinálni az országban,de ha