Lapszemle, 1928. június

1928-06-14 [1339]

ilyen módon alapjában sokkal erősebbea hozza kapcsolatba a végleges Összeg kérdését a kölcsönadott pénz biztonságára irányuld amerikai kérdéssel, mint legutóbbi évi jelentésében, akkor ez egyrészt ugyan olyan kérdés, araolyet Londonban és Parisban nem nagyon szívesen látnak; számunkra Németországon az a forma, ahogyan itt mindont előadnak, megerősítése annak, hogy a pénzben való amerikai gondolkodás, amely Parker Gilberten keresztül szólal meg, továbbra sem hajlandó a közkiadásokban való német politikáról levenni a felelősséget a jóvátételi kérdés Jövendő fejlődéséért * A német kormányalakit ás külpolitikai vonatkozáséi val fog 1 alkozik a "DAZ^-ban /L2-267/ dr. Fritz Klein„ aki- a nfcnet kormányalakítás előjátékát Poincaré pr©grammatikus nyilatkozatában látja. Azoknak a csoportjához, akik erős konkrét várakozásokat fűznek a vá* lasztások által Németországon és Francziaorszagon teremtett helyzethez, Breit scheid, a szociáldemokrácia birodalmi gyűlési ktilpolitikusa is tartozik* Nem is tartjuk csodálatosnak, hogy szükségét érezte an" nak, hogy Parisba utazzon és Poincarétal és Briand-al beszéljen* Mert épen ugy, ahogyan a német nemzeti párt vagya centrum vezető képviselői Pariéban vagy más fővárosokban időztek,, hogy alkalmilag beszélje * neka vezet ó államférfiakkal, épp ugy nem tagadható meg oz a joj; a szociáldemokráciától sem, Kérdezzük azonban, és ez a kérdés a döntő: milyen eredmények érettek ele t ár gjalás oknál, milyen eredményt ho" zott Breit scheid ur haza,. Az egyedüli , amihez a közvélemény tarthatja magát, Poincaré beszéde, ©z pedig súlyos éa keserű csalódás, Világos, hogy a kormánynyilatkozat nak éppen ugy kellett számolnia a struktuál© pártviszonyokkal;, mint a valuta-stilizálás meleg állapotban levő va* oávsúU Igy az a törekv&j látszik Poincarénál, as erős OsjoertoéU , hogy minden csoportnak ecy virágot fonjon a kossorujába, bókoljon balra és jobbra é« a közép felé ée as ember nem képes túladni azon az érzése ,