Lapszemle, 1928. március
1928-03-09 [1336]
fejtegetésé vá szemben fel állított bét pontját illeti, amelyet Apponyi ama érve ellen vonultatott fel, hogy a jog-kérdés tisztázását bizzák a hágai nemzetközi állandó biréaágra,, a "Budapesti Hirlap", a "Nemzeti Ujsá^ 1 ós az'"Ujság !l egyértelműen rámutat, hogy ez a hét pont kigunyolása a nemzetközi jogrendnek és egyértelmű azzal hogy Románia kizárja magát a jogállamok társadalmából, a "Budapesti Hirlar/ rámutat, hogy Titulescu milyen pökhendi fölényes seggel emiitett a háborúban győztes Romániát és ugyanabban a beszédben Iparkodott a Tanács szánalmát ki könyörögni a "sokat 3 zen vedlett Románia" részére. Itt kockáztatta meg azt az állítást, hogy ha majd Magyarország megfizette a jóvátételt* akkor fizet az optánsoknak Románia is t . Hát vájjon nem veszi észre Titulescu\ kérdi a "Budapesti Hirlap M , hogy ebben benne rejlik a bevallása annak hogy Fb mánia fizetésre köt el es 9 És hogy ez csupán hitvány halasztási káréi em olyan esetben, amikor annak helye nincs, mert mint Apponyi kieméV te nem két állam áll szemben egymással ebben a kérdésben hanem maganférlek állanak szemben femániával, a két állam kötelességei tehát semmiképpen sem rekompenzálhaták a magánfelek igényére vonatkozóan,. - A "Nemzeti Újság" hangsúlyozza, hogy most nemcsak arról van szó, hogy a Népszövetség a román álláspont elfogadásával kibujik-e egy interativ kötelesség alól,, hanem annak kell eldőlnie, hogy letér-e a jog útjáról és igazolja-e a lappangó gyanúsítást, hogy nem más mint védelmi szervezete a győztes hatalmakr&K, vagy rálép az igazság ós a jog útjára s akkor ki fogja jelölni., amint a magyar kormány kérte a pótbirót* vagy a hágai nemzetközi bíróság elé bocsátja a vegyes dönteőbiróség illetékességének kérdését* Az "Újság" bargsulyozza, hogy ha a Népszövetség Apponyi Albert gróf klasszikus egyszerűséggel felépített beszéde után nem fog érmek a beszedlek értelmében eljárni akkor a Népszövetség maga alett vágja el a fát s letér annak a jogi mentalitásnak alapjáról, amelyen «^ósz léte nyugszik és olyan útra tér, amely csak romlásba vezethet