Lapszemle, 1928. február

1928-02-20 [1335]

mára is életkérdéssé nett* ki magát és Briand szaval mögött ez a belát ás is felismerhető* Briand persze van olyan okos, hogy nem esik a német hibába? meg akar egyezni, azonban legalább meg akarja óvni azt a gesztust, smelyre Franszi aorsz ág ban még mindig döntő súlyt fektetnek, hogy ő legyen az adományozó. Diplomáciai taktika kérdése, hogy mennyiben látszik szükségesnek német részről e gesztust érvénye* sülni hagyni, A befolyásnak attól a f cicától is függ, amelyet Briand a franczia válás zt ás ck után a maga számára tud mozgósítani, A gyakor* latban igen valószintien aa fog mutatkozni, hogy az általános európai fejlődés fogja meghatározni, a francai a állásfoglalást, • Daves* terven és a Rajna-vidék megszállásén tul rá lehet lépni a német* franczia viszonyok igen terjedelmes terére, 3 két ponton tul, aae* lyek még minden kilátást megakadályoznak, aa egész fejlődés inkább lémet országtól függ, mint Franczi aorsz ágtól. Ezt as összes vezető franoziák tudják és ez magyarázza azt a csökönyösségét, amellyel még ma is ragaszkodnak azokhoz a "tromfokhoz", amelyeket a versailleal szerződőé játszott Franc zt sors zág kezébe. Érzik, hogy ezeket a tromfokat nem tarthatják örökké kezükben és ezért igyekeznek jövendő pozíciójukat olyan erőssé tenni, ahogyan az lehetséges* A Francziaor* szag részéről peresett megegyezem mint állandó állapot, azonban sohasem kivetkezhet ik be, ha a Rajna-vidék megszállásának "vasfüggönyén" kivül, amelyről Stresemann beszélt, a német-franczia viszonyokban állandóan a német rajtaütésről szélé állitást cipeli, magával* Amióta a franczia egységes állam létezik, tehát háromnegyed évezred óta, a franczia-német néptalajból, daraboka tulajdonított el erőszakkal vagy csellel. Sohapam volt as megfordítva. Francziaország as 1813-10. -i, as 1870. -71.-i és as 1914.- 1918.-1 három nagy német invázióról beszél. Be, kérdi a cikkíró, talán a franosiák nem akartak ugyanabban a három i <

íS ^baa inváziót Németországban ieainái«i