Lapszemle, 1928. február

1928-02-17 [1335]

je arra in óit, hogy egy ország szuverenitása alá tartozó nemzeti kisebbséggel szemben energikus politikát alkalmqzzon* A cikk azzal az érdekes koncesszióval végződik, hogy ha esetleg roincarénak nem tetszene a fascista minősítés a cikkíró hajlandó azt mondani, hogy az olaszok demokratikusak, mert a lényeg ugyanaz és a fő , hogy egyetértsenek. Szt a cikket meglehetősen terjedelmesen reprodukálja a hesto del Carlino 15 is. Douluet a Szt* széki francia követ váratlan elhunyta alkalmáoől a lavoro d italia 15 páxisi keltezésű tudósításában megállapítja; hogy a követ halála nem találta előkészületlenül a francia külügyi hivatalt. Már egy idő óta arra készültek ugyanis, hogy a Vatikánnál akkreditált követet nyugalomba helyezik. Azt is mondják, hogy ezek a kilátások nagyban hozzájárultak az elhunyt követ egészségi állapotának végleges összeroppanásához. Az utóilás kérdése azért mindenesetre elSbb aktuálissá vált,mint ahogy gondolták volna • Jelölt igen sok van,, de mivel olyan pozícióról van sző amely sok ügyességet és érzéket kivan ,éppen ezért a választás valószínűleg nehéz és hosszadalmas lesz, Az ujkövetnek sok kényes kérdésben kell kivésető utat keresnie, mint pl. az Action Francai se és a francia katholikusok egymáshoz való viszonya* Sbben a kérdésben Doulcet kifejezetten állástfoglalt .amennyiben csatlakozott a Vatikánnak az Action Prancaise ellen irányuló álláspontjóihoz. és amint ez az említett lap meg is jegyezte, ez az állásfoglalása annyira ment^ogy valósággal megfeledkezett tulajdonképpeni kötelezettségeilől ,segítő kezét nyújtott ahhoz, hogy eljárjanak olyan papokkal szemben, akik hűek maradtak az Action Francaise-hez sőt közreműködött annál a politikai izü manővernél is,amely megakadályoz ta

? hogy a nápolyi érsek áldja meg Anna francia hercegnő házasságit az olasz herceggel.