Lapszemle, 1928. február

1928-02-14 [1335]

j a őt fogadni, amely a maga* hivatalnak na a magas vallási XOJLadat oknak j ár és amellyel - úgymond • egy ilyen méltóság viselőjének tartoznak* Ehhez az érzéshez az a fölötti elismerés és öröm fog j ártani, hegy a magas sgyházfej edelem a Németországom keresztíll ve zetŐ útját a vezető német egyházi helyekem valő hivataléi látogatásaival kapcsolj a össze* Sbből a különleges alkalomból is erős ebbe* és behatóbba* érezzük a vallási kapcsolatét, mint ahogyan annak taláa másker az élet változat osságaiadc fergetegébe* tudat ába* vagyunk Bbből az érzésből ered az a gondolat is, amel yat Hlend "biboros müncheni tart oakodása alkalmából a salesiani mü barátainak egyik megnyilatkozása alkalmával j utt st ott kifejezésre, hogy • a szeretet kapósa zárja fcorta a **éi#űikus világot," Mi, német katholikus ek, mindé* keserűség dacára, amelyeknek eredetük az "uj keietfi " viszonyokba* vaa

P tudjuk, hogy Hlond biborosba* a katholikus életért aggódó és érdemeket szerzett püspököt , a pásztort, aki a vallás tisztántartásáról gondoskodik és a katholikus vallásta* őrzőjét kell látnunk, becsülnünk és tisztelnünk, aki Krisztus igazi tanainak védelmére és terj esztésére va* hivatva. Azonban ennek a tisztségnek és egyéniségnek nzivese*w«« nyújtott hódolatnak nem szabad bennünket akadályozni abba*, hegy rámutassunk azokra a nagy sebekre, amelyeket a német nemzetisége*, keleti határán ütöttek húsának velejébe. Ki nem ismeri a német , túlnyomórészt katholikus kisebbség kulturális és gazdasági helyzetét? Hlond biboros, Felsőszilézia gyermeke és e terület egykeri püspöki intézője bizonyára tisztába* lesz vele, A biboros a békeszerető Mária utá* elnevezett templomot kérte cimzetességül magárnak, amelyet a isgut cfcbi konzisztorium meg is söot t neki* Szabad-e ebből, a Lengyelország éa ^émet-erszág közötti vi szomjra j i eltelet kialvfcsai? JSuropa politikai bonyodalmai Kelet felé mutatnak* Szert nem vitatott az,