Lapszemle, 1928. február

1928-02-10 [1335]

pedig olyan mértékben, hogy Paris joggal tekinthette íbraániát szövet • ségesónek a Balkánon. Jóllehet a romái-olasz közeledés nem irányul Paris ellen, mégis uj és számottevő faktort biztosit Mussolini balkáni politikájának. Annál is inkább, mert egy román-olasz egyezség érzékegr rést ütne a francia politikának amarendszerébe, amely a csoportos szövetségeket favorizálja. Egyébként Titulescu nyilatkozataiból nem látszik tisztfe meddig terjed a Mussolinival való egyezsége. Egyel őre nem látni azt sem, hogy a római tárgyalások mennyiben fogják befolyásolni a viszonyt Bukarest és Budist között. Tekintettel az olasznsaryar kap csőlátók bensőségességére, feltehető, hogy Jbmánia közeledése Itáliáhe; eqhitő hatással lesz a román-magyar ellentétekre. Hogy a magyar kérdés a római tárgyalásokon nagy szerepet játszott, kiviláglik abból is,hogy Hománia a szentgotthárdi ügyben a kisentente társállamaitól eltérő álláspontra látszik helyezkedni. A "T.ffest" azenbai kétkedéssel fogadja a "Westminster Gazét te" «*iek -ama hirót, hogy Olaszom záig ennek fejében az agrárperban a román álláspontot fogja támogatni. Az eddigi jele: hol itólve a "T.Post* ugy lát ja, hogy * rmá*-ol*&z közel edés megreng ditette a kisentente alapját. A romai úthoz fűzött kombinációk azonean csak Titnlescu párisi látogatása után fognak végleg tisztázódnál. Más helyen /T.Post 5/ a párisi "Journal "-ra való utalással ar ra mutat rá, hogy az optánskórdésben Titulescu mindenesetre megértésre fog taláLni Parisban, mert hiszen FranciSBTSzágiak elsőrangú órdeke,h©ar a békeszerződések értelmezését ne engedje kiforgatni. A Parisban szőnyegre kerülő kérdések- közül a "T.Post* szerint csak a kölcsön kérdése fog esetleg nehézségekbe ütközni. A "T.Post* azután ismerteti Titulescunak a • Petit Párisién" római tudósitója előtt Románia külpolitikájáról ós az optánskérdósrőL mondott nyilatkozatát. -