Lapszemle, 1928. január

1928-01-20 [1334]

A franei_*-*ne^ ka i_ pak t iiin t e 13 eze tb en_a "T.Post"/LO/ vezérikké csak egy ujabb láncszemét látja a versaillesi szerződés rögzitósót és a Franciaország hacüasakmányát biztosi te* szerződés-kon&lcgerátumaak. St tói eltekintve Briand kezdeményezésének csak propagandista szempontból lehet jelent őség e. amennyiben az amerikai közvélemény egy részét meg tuóUa győzni Franciaország békés hajlamairól, k másik, még pedig a súlyosabb része az amerikai közvéleménynek azonban átlátott a francia paktumötlet célján és szándékai ós eszerint adta meg a választ. Washingtonban a "T.Post" szerint némi csodálkozással fogadták a francia követelések naivitását* ami egyébként Kellog válaszának logikus fejtegetéseiben is kifejezésre jutott. Ez a válasz reálpolitikai szempontból egyébként csak gesztusnak tekinthető? mert ki hiszi el, hogy a alá világ valamennyi nagyhatalmát egy kalap/lehessen ma vonni. Azzal, h$gy Franciaország az amerikai válasz felett érzett csalódását most a Népszövetséggel szemben fennálló kötelezettségei mögé bujtatja, Araerika voltaképpen elérte célját? az egész békeakció megféneklését. Hogy milyen ürügy és fonna alatt történik ez - Amerikának tökéletesen közömbös*Más helyen A.Post 13/ azt fejtegeti, hogy Kellcgnak egy nemzetközi békepaktunra irányuló tervezete alapjában semmi egyéb, mint az agressáv amerikai pacifizmusnak egy offenzivája a struktúrájában meg* gyöngült ós megingott Európa politikai tradiciói ellen. Az astract puritanizmus mögött politikai realitások húzódnak meg

9 amelyek az amerikai imperializmus ügyét vannak hivatva szólani. Magában az a terv, hogy a világfát almákat Washington köré csoportosítsa előretörésnek tekinthető a Wilson-kreálta és a kongresszus által megtagadott Népszövet sóg ellen. Franciaország is érzi, hogy egy uj hatalmi átcsoportosulás esetén Genfből Washingtonba helyeződne át a súlypont ós megcsorbulna