Lapszemle, 1928. január

1928-01-10 [1334]

vánja magái helyezni. A kisentente államai között errevonatkpíóan is történt eszmecsere. Egy ilyen megoldás a kisentente részéről nem volna elfogadható. A kisentente egyik államának ki jelent és e alapján ezt a csempészett fegyveranyagot vágj a helyszínen kell összemorzsolni, vagy a Népszövetség javára elkobozni. - A M

Neue Zürcher Ztg." /6-29/ bécsi wg-levelezője jelenti, hogy a szentgotthárdi incidens^diplomáciai utójátéka még nincsen befejezve. Általában az a meggyőződés uralkodik, hogy a felfedezett fegyvercsempészés nem volt sem az első, sem az utolsó, hanem hogy az Olaszország és Magyarország között a legutóbbi tavaszkor kötdt barátsági szerződés óta sok más küldemény ment hasonló ut on, A kisentente három állama közötti érintkezésnél azt a kérdést vitatják meg, vájjon és milyen formában lehetne az ügyet a Népszövetség investigáci ós bizottsága elé hozni. Erre vonatkozóan a bécsi tudósitó a "Venkov"-ot, a "Viitorul"-t és a "Novosti"-t idézi. Majd azt táviratozza, hogy Budapestről jelentik, hogy a Bethlen-kormány azt a nézetet vallja, hogy a kisentent enak a nemzetközi szabályok alapján nincsen jogcime valamely intervencióra .Ha a Hepszövetség foglalkozna az üggyel, hamarosan azt tapasztalná, hogy Magyaror szág nem hibás, annál is inkább, mert a kormány a hamisan deklarált küldeményt meg fogja semmisíteni, ha nem jelentkezik a cimzett. Az osztrák kormány számára a szövetségi kancellári hivatal magatartása szerint az incidensnek csupán az elmasdt szállítási dijak pótlására vraló igény volt a következménye, amely mindössze 2500 dhillinget tesz ki. Ausztria a balkáni feszültségekkel szeatoen Belgium szerepét játsza a*Grazer Tageepost" szerint, amely intelmet intéz Bécsbe. Ha meg lehetne kockáztatni valamely prognózist, akkor azt lehetne sejteni, hogy az ügy nem kerül a Népszövetség elé. m m\ '.•» m — — — — «• mm*.** m mmm «• — — — — m m m