Lapszemle, 1928. január

1928-01-09 [1334]

íoldraizi/ veres cselekedet fogja követni, már a mórhetetlen/távolság miatt sem. Sokkal valószinübb, ho$r az orosz-kinai meghasonlás közelebb fogja hozni Oroszországot J^

1

]gliához* feltéve, hogy kinai helyzetét végi ég liqui" dáltnak tekinti, ugy hogy emiatt nem tartja érdemesnek Angliához való viszonyát, továbhra is megterhelni a kinai ell öntetekkel. Tekintve, hogy a szovjet diplomáciát általában a legjózanabb realizmus jellemzi, számi tani kell azzal, hogy a Kinából való kibukása , Angliához való diplomáciai viszonyát fogja helyreáll i tani.Egy másik vezércikkben / "T.Post" 27/ Maximoff az ismertnevü publicista foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a szovjet-államforma egf olyan hatalmi faktor-e, amelybe a világnak bele kell nyugodnia* vagy átmeneti epizód-e, amely belátható időn. belül valami módon liquidálódni fog. Az orosz történelem és néplélek törvényszerűségén keresztül, cikkiró arra a konklúzióra jut, hogy a szovjetállam belpolitikai helyzete teljesen konszolidáltnak tekinthető, ugyanezen alapból meriti azt a meggyőződóst, hogy a szovjetállam soha táraadó háborúba nem fog bocsátkozni. Bármint csörteti is kardját^ tűrni fogja továbbra is a megaláztatásokat. Sb^ől a szempontból a szovjet kormány tehát a világ legbékésebb kormányának tekinthető, A szovjetkorraány cikkiró szerint egy olyan realitás, amely elől hiába zárkóznak el az érzelmi politikusok, Vorosilov hadügyi népbiztosnak a Kommunista Bárt kongresszusán mondott beszédét ismerteti a "T.Post" /29/. Ebben kifejtette,hogy a külföldnek, különösen Franciaországnak ós Lengyelországnak fegyverkezésével szemben, a szovjetállamnak önfenntartási kötelessége, hogy fejlessze az orosz hadsereget ós hogy hadiiparát az európai államoknak színvonalára emelje. Hasonló szellemű fejtegetésekbe bocsátkozik a "Krasznaja övesda" cimü moszkvai katonai szaklap is, amely különösen az amerikai flofctaprogramraot táraadja. -