Lapszemle, 1927. december

1927-12-23 [1333]

Franciaországnak nem szabad Romániát kö/vetnie, ha azt kívánjuk Magarországtól, hogy végrehajtsa a triaaoni szerződésnek ránézve oly súlyos kötelezettségeit, Romániának is teljesítenie kell azokat. Ami a békeszerződés revizióját és a Rothermere-akoiót illeti, Barthelemy azt hangoztatja, hogy Magyarországnak nem kellene erre a kampányra támaszkodnia, Európa még sokkal betegebb ás sokkal nagyobb szüksége van a njt* galomra, semhogy még évekig szóbakerülhetne a trianoni szerződés revíziójának kérdése, bár ez utóbbi békeszerződés ellen különösen sok panasz hallatszik. Majd, ha e sebek behegednek, talán lehet beszélni erről a kérdésről, A "Magyarság" ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a francia külügyi bizottság másodelnökétől igazán al ig várhatunk többet, de vájjon maga a fenti nyilatkozat nem bizonyitja-e, hogy a revízió kérdése Franciaországban is kezd érni, hiszen még nem is olyga régen Franciaországban a trianoni békének örökéletű érvényességet tulajdonítottak. A ciigyar nemzeti királyság egyedül birtoklásának követelését ós ezzel kapcsolatban az Anschluss-mozgalora jelentőségét teszi szóvá a "Magyarság" mai vezércikkében Berzeviczy Albert ismert királycikkóvel kapcsolatban és többek között azt mondja* hogy eleve kizárni létünk biztosításának fel tó telei oa létünk garanciái közül mindent, amivel a jövőben javíthatjuk helyzetünket és megsokszorozhatjuk erőkifejtésünket, nem reálpolitika, sőt nem is államfórfiuhoz méltó gondolat. Ha valaha igazság volt Kossuth Lajos mondása, hogy a politika az egzigenciák tudománya, akkor ebben a kérdésben igazán megtámadhatatlan érvényességei bír. írthetetl ennek tartja, hogy csak éppen a régi kis Ausztriától való félelem él bennünk, ós nem vesszük észre, hogy a megnyomorított és önmagában életképtelen kis Ausztria ránk nézve többé már nem veszedelem s i nemlétező / árnyékában nem látják a kizáró-