Lapszemle, 1927. december

1927-12-10 [1333]

felé* akik kötelesek őrködni az erőszakosan megkötött békeszerződés fenntartásán, hogy felfigyeljenek az eseményekre, mert hiszen végre is mint embereket mélyen felháboríthat ha a védtelen embert gyilkolnak bárminő ország területén, de mint magyar embereket, különösen fájdalmasan érint bennünket az a tény; hogy a békeszerződésekben biztosított jogok ellenére a tőlünk elszakított magyar kisebbséggel ilyen módon bánnak idegen területen. Ebben az irányban már lépés törtónt. A törvényhozás alsóháza kérte a kormányt, hogy lépjen érintkezésbe a miniszterelnökkel Genfben. Megtettem ezt a lépést és el őadtam neki a magyar nemzet megdöbbenését s azt a kérelmét, hogy amennyire lehet Genfben illetékes helyen tegye szóvá a nagyváradi eseményeket. A válasz az volt,mint hogy nem is lehetett más, hogy ag9nfi tárgyalások tárgysorozatába most már lehetetlen uj táxgyat felvenni, különösen amikor ennek a tárgynak matériája tulajdonképpen nincs verifikálva, ellenben nagypn természetes, hogy a miniszterelnök,mint a kormány künn levő tagjai felhasználj ják a kedvező alkalmat arra, hogy a különböző államok képviselői előtt magánbeszélgetések formájában szóvá tegyék a ngyváradi eseményeket.Sz megtörtént és tudom, hogy Genf felfigyelt azokra az eseményekre, ame.r lyek Nagyváradon történtek. A harmadik szempont az emberiesség szempontja. A kereszténység 2000 éves ezen a területen. Ugylátszik a kereszténységnek móg nem teljes a hatása arrafelé és azt az egyetemes emberiség nevében vesszfc fájdalmasan tudomásul, mert hiszen nem háborús időben* hanem konszolidáltnak nevezett viszonyok között élő állam területén bántalmaznak és gyilkolnak ós ez kell* hogy fájdalommal töltse el a modern gondolkodó, erkölcsi alapn álló ember és nemzetek lelkét. HJgy vigasztaló momentum mégis van. A vér, amely ártatlan emberek ereiből ontatik ki