Lapszemle, 1927. december

1927-12-03 [1333]

kormányának állapota olyan ideges ós annyira izgatott lett,; hogy mozgósítási intózkodéseket kezdtek. Amidőn erről értesültem, egész ójjet a

z elhatározás keresésével töltöttem el, Nem lehetett észre nem vennem a saját mozgósitásunk késedelmének következményét. Dacára annak, hogy tudtam, hogy rövid idő alatt a győzelem az enyém lesz, mégis reszketnem kellett, hogy a háború réme függ az ország azon részei fölött, amelyek lángba borulnak, ha nem tudok idejében segítségükre sietni. A háboam logikája azt parancsolja, hogy a mozgósításra gyorsított munkával kell felelni, nehogy az ellenfél megelőzzön, mert a késedelem minden órája valakinek halála vagy létének romlása. A háborús állapot mellett,amelyet a litván kormány oly hosszú idő óta ránk kényszerít, előre el volt gondolva nálam az a pillanat, amikor a feleletünkről kell határoznom, iizuttal a háborús állapot ügye nemzetközi fórumnak van átadva, ahol a béke jogait, nem pedig a háború jogait tartják a vallott igazságnak. Magasabb állami érdeket és a magasabb logikát határoztam követni ős már másnap kijelentettem Franciaorszóg nagykövetének, mikópen ugy határoztam, hogy nem mozgositok, várva a Nemzetek Szövetsége Tanácsának döntését válaszul a mi jegyzékünkre. Kötelességnek tartom megvilágítani azokÉt a tekinteteket, amelyek a helyzetet a legnehezebbé tették, amikor mérlegeltem az indokokat^ amelyek legyőzték a mozgósításra vonatkozó egyaaerü elhatározást A litván kormány elntike, Yalaemarasz ur, aggodalmat kelt bennem elmeállapotát illetőleg. Véleményem szerint ő beszámithatatlan.A rákényszeritett tárgyalások közben,melyeket velünk folytatott, elismerte,hogy háborús állapotban van velünk ©3 azt kívánta, hogy lengyelország a háborua állapot megváltoztatásáért valamivel fizessen meg neki ugy, mintha ezt a háborút elvesztettük volna. Azt lehetne mondani, hogy csak szemtelen.Most ellenünk intézett panaszaink egyikében, bizon./itja,hogy piláuds-