Lapszemle, 1927. december

1927-12-27 [1333]

fügefalevlét akarta megmenteni és ezért felöltötte díszmagyar ját, ámde az ilyen hazafias aktusok engem nem tudnak megtéveszteni* • • Szörnyű iskola volt Magyar ország számára az összeomlás, de remélem, hogy éhből nem egy ujabb katas strófákat nyakunkba zuditó sovinizmus fejlődik ki

y nem a turáni marhaság , az a szerencsétlen nemzetvédelmi romantika, hanem egy olyan igazi nenzeti öntudat és jogos faji érzés, amely azt mondja, hogy" bármilyen kicsiny legyen is egy nép, joga van kiélni a faji életét... A romániai magyarélgnak egyetlen feladatai a haladni vágyó román pártokat srősiteni szemben a román reakcióval*... Romániában szerintem az a baj, hogy Erdélyt és a Bánságot hadi zsákmánynak tekintik, annektált provincia módjára bánnak vele... Az irredentizmusnak, tekintet nélkül minden belőle folyó konzekvenciának, ellene vagyok ! A magyarságra minden háború, csak katasztrófával járt... Ne várjunk semmit a Népszövetségből, mert ez magd csak ut^na kulloghat a majdani magyar-román barátságnak. Dunai konföderáció, Középeuröpai egyesült üllamok, vagy vámunió : ebben látom a magyar és román j b>ő közös tengelyét..." Végül pedig kifejezetten személyi vonatkozással rátérve az általa ve setett 1918-as forradalomra, kijelentette: * Ma már nem vesztenénk el a forradalmat, mert sok barátunk van. Legközelebb a demokratizálódó Mexikóba utazom Calles közt'.rsasági elnök meghivására, aki Lenin zsenialitásához hasonlóan a parasztot akarja megiyerni észmijének, azután Kinába, Oroszországba és Komániába utazom s ha egyszer még haza; megyek Magyarországra, nemcsak eredményes összeköttetéseim, de olyan diplomáciám lesz, amelynek minden