Lapszemle, 1927. november

1927-11-11 [1332]

hiábavaló az a sokszor emlegetett és különösen a demokraták által hangoztatott elv, melyszerint a Jöalkán a balkáni népeké. Most már amiicor Franciaország nemcsak figyeli, hanem be is avatkozik Belgrád és hukarest politikájába,nyilvánvaló, hogy ez az elv csak üres frázispuffogtatás volt. A Lavoro d italia 9 idevonatkozó kommentárjában kimutatja, hogy ugyanakkor ,amikor a francia és jugoszláv sajtó állandóan azzal a v'ddal illett® italiát, hogy kétszínű politikai játékot üz az igazság az, hogy éppen nincsics ur mutatja mag' t nagy mesternek a kétszínű játékban, aki alighogy zsebében érezte a francia országgal kötött paktum irását nyíltan megtagadta azt a politikáját,amellyel 1924 januárjában a Hóméval való egyezséget kötötte meg. Vájjon ezzel a ténnyel Jugoszlávia kiszabadul t-e izoláltságából. A jugos zláv külügyminiszter most diplomáciai sikert akar meglobogtatni az ellenzék szeme előtt és azt hiszi, vagy legalább is el akarja hitetni, hogy a Franciaországgal kötött szerz'c&s tényleg ilyen nagy sikert jslent.^z azonban csak látszólagos, amely a lényegen semmit sem változtat. hiába minden erőlködés.A béke a balkáni és a dunamenti egyensúly életfolyamatának utja fíómán keresztül vezet és fog is vezetni,aki ezt a tényt,melyet a Vi ttorio 'Vjnettc—i győzelem és a Habsburg-monarchia összeomlása vezetett be tagadni akarja az súlyos csalódásnak teszi ki magát.A cikk befejezésképpen leszögezi, hogy Franciaország ^uropa minden államával külön-külön baráti viszonyt akar teremteni csak ugylátszik italiával nem.. Ugyancsak a Lavoro d italia 9 egyik belgrádi keltezésű frövid jelentésébei a jugoszláv sajtó hi p ok ritas ágára mutat rá, a mik: a* azt hangoztatja, hogy a francia*jugos zláv szerződős éli nan fordul