Lapszemle, 1927. november

1927-11-02 [1332]

nagy ország érdekében szükség* s volna. Nem érthet fik meg ások az okok, amelyek éppen az utóbbi időben vezettek az olasz kormánynak Dóitirolm gyakorolt különösen erős nyomására.Éppen a német-olasz közeledés barátai nem eléggé inthetnek egy ilyen erőszakos politika elől. líegem" liti

s hogy nagyobb dicséretet Mussolinira aligha lehetett volna mon" danij, mint amilyen Genf franczia köreiben hangzott el, hogy ugyanis szerencsétlensége Európának^ hogy ez a politikai tehetség nem Francz* országqa uralkodik. A német közvélemény elismeréssel és rokonszenvvel nézi Olaszország emelkedését. Ha Olaszország ma bejelenti igényét arra, hogy részt vehessen a Középtenger feletti döntésben, ugy mi ezt ma* gában a világ le gt er mészé t esebb dolgának tartjuk. Németország a len" ger-kérdésben közvetlenül nincsen érdekelve. Természetes azonban, hogyez a kérdés annyiban követeli meg a legerősebb figyelmet, amennyi" ben általa más európai nagyhatalmak viszonyai érintetnek*

1 Mussolini xxx a külpolitikában kétségtelenül a jelentékeny sikerek egész sorát mutathatja fel és majdnem biztossággal lehet megjósolni, hogy befolyást fog nyerni országa számára a Középtenger nyugati kapujánál is, amit tárgyalások utján kivan elérni. Berlin és Róma között a déltiro11 kérdésen kivül nem léteznek komoly érdekellentétek. Ausztria csat* lakó sása Olaszországgal és nem Olaszország ellen fog keres ztülTitetnl Épp ugy mint Németországnak, Olaszországnak is Európa nép- és állam" fejlőlése szempontjából a dynamikus elv hívének kell lennie. Azokkal az erőkkel szemben, akik a status quo-t tekintik a XX. század legnagyobb államférfiul b öle se s égének, Németország és Olaszország, e két ifjú hatalom harcban áll vil ág ér vénye sül é s ének visszahódít ás áert vagy megerősítéséért. - A katholikus "Gormánia" /29«506/ szerint Olaszor" szag bele akar szólani a Tanger-kérdésire, a "irankf. Ztg. * /Sl-81l/ vezércikkében azt kérdi, hogy mit akar Olaszország és arra a követke»