Lapszemle, 1927. november

1927-11-29 [1332]

2z még az 1921, 1922 és 1923 években történt. A nyugdíj-jogosultak abban a hitben voltak, hogy nyugdij ügyük pár hóVapon belül elintézést nyer. A pár hónapból azonban lassanként évek lettek, anélkül, hogy a kérvényekre csak valamilyen válasz is érkezett volna. Az érdekeltek tehát ismételten kilincseltek: a temesv'ri vasutigazgatóság szakosztályának főnökénél, Copaoeanunál, aki eleinte azzal utasította el őket, hogy sürgessék aktáik elintézését a bukaresti vezérigazgatóságnál^ Srre költséget nem. kiméivé természetesen Bukarestbe utaztak, ahol viszont sorra azt a válasza kapták, hogy ott fltmmiféle elintézetlen nyagdijakta nincsen, talán még Temesvárott van az ügy. Ujből Kopaceanu elé merészkedtek, aki most már azzal háritotüa el az érdeklődéseket, hogy a nyugdijkárelmek nem intézhetők el, miután a személyi adatokat magában foglaló eredeti törzskönyvet a magyarok ozegedre vitték, tehát szerezzenek; be onnan hiteles másolatokat. A nyugdíj-jogosultak termeszetesen ezt is tr-jgt^tték, amikor mosit a véletlen felderítette, hogy hová lettek az akták, a szóbanforgó törzskönyv és mindazon iratok,amelyek szükségesek a nyugdij elintézéséhez. Az egyik nyugdij-jogosult vasutas ugyanis felvágottat vasárolt valamelyik temesvár-józsefvárosi hent? jestérnél s megdöbbenéssel vette érsz re, hogy a papiros , amelybe a felvágottat csomagoltak,a saját nyugdij kérvénye. A botrányos felfedezés után megindult a vizsgálat és hamarosan megállapítást nyert, hogy a temesvári román vasutigazgatóság számfejtési osztálya még 1923-ban nagytömeg makulatúra papirt adott el s a ma•vulatara között eladta a nyugdíjasok kérvényeit,és az aktákhoz csatolt fontos okmányaikat is. A Szász egyetem vagyonának romanizálását -telian ropescu igazságügyminiszter lapja, az universul 25 ujabb ciktben követeli,