Lapszemle, 1927. november
1927-11-28 [1332]
ság" kinosan megdöbbentóhek mondja, hogy a magyar kormány nem siet cáfolni Seipel kancellárnak a nyugatmagyarországi határokra vonatkozó nyilatkozatát. Még a mostani, Trianonnal szemben olyan gerinctelenül viselkedő kormánytól se, tételezzük fel, mondja a "Magyarság", ezt az Önkényes belenyugvást a világtörténelem leggyalázatosabb hullarablásába. Cinikus merénylet volna ez a magyar nemzet becsülete ellen s még felháboritóbbá tenné a magyar kormánynak minden illetékesség nélkül való lemondását az a körülmény, hogy a németországi nacionalista körökből egyre többen emelnek szót amellett, hogy Nyugatraagyarország kommunista erkölcsű elrablása a német becsületen ejtett csúnya foltot és ezt el kell tüntetni az átcsatolt területek visszaadásával, hogy hayreállittassék a német-magyar viszany megzavart bensőaége, A " M agyarság" a kormány erélyes és határozott cáfolatát várja fentebbi nyilatkozatával szemben,* - Rákosi Jenő is szóváteszi,hogy Seipel Rennernek adott válaszában többek között azt mondta, hogy a magyar kormány olyanféle kijelentéseket tett, hogy a nyugatmagyarországi kérdést mindenfcoiv ra elintézettnek tekinti* Nem tudom milyen formában, milyen alkalomból és mely célért történt ez a kijelentés, mondja Rákosi, amelyet az osztrák kancellár ajkán hitelesnek kell tartani, mig innen hazulról meg nem cáfolják. Egy azonban bizonyos, hogy a kormány, mely mulandó elintézettnek mondhatja a nyugatmagyarországi határok kérdését, a nemzet, mely örökéletű, nem tekinti elintézettnek. Magyarország és Románia Bratianu halála utáni viszonyát mérlegeli a "Budapesti nirlap*vasárnapi második"cíkkében es'rárautatj hogy Bratianu halála után kétségkívül számolni kell a liberális párt bomlásával és Maniu paraszt pártjának hatalomra kerülésével s ezzel kapcsoltban felveti a kérdést, hogy Románia külpolitikája Magyarország iránt barátságosabb útra terelődik-e, vagy sem. Mindenekelőtt rámutat a cikk, hogy a parasztpárt programmja egy radikális földreform
