Lapszemle, 1927. október

1927-10-22 [1331]

se is következik, Szükségesnek tartja hangsúlyozni ugy is mint olasz, ugy is mint hivő, hogy a pápa személyisége, mint a katholicizmus univerzális lelki hatalmának megszemélyesítŐJe , nem vehet igénybe különleges gyámko casokat külállamok részéről, mezt amint a történelem mu tatja, az egyházi állam világi hatalma nem mindenkor jelentette a szuverenitás és függetlenség maximumát, különösen akkor, amikor fegyveres beavatkozások részben osztrák, részben franczia részről igyekeztek érvényesülni* A cikk ezután egy másik pontra mutüat , egy másik t örteénelmi ellentétre az olasz állam és a pápaság között , amely szintén igen komplikálta kettőnek egymáshoz való viszonyát. Egyrészt itt van a pápa részéről állandóan hargsuLyozot t tiltakozás, másrészt az ezzel szemben megnyilatkozott éa túlzott reakció, amely a demokrácia és szabadkőmives ség részéről valósággal propagandáé zerüleg vall ás t a lans ágával és antiklerikális heccelődéseivel lehetetlenné tette a kettő közötti viszony normális rendezését. Szt a cikket terjedelmes kivonatban ismertetik a •Popolo d

,

Italia

w

k "Secolo" és "Piccolo" /20. / Megj elent a fasiszta pót állásfoglalásának kifejezése* a, párt hivatalos lapjának, a "Fogllo d Ordini

M-nek legutóbbi számában, amely a "Resto del Carlino'' /fel,/ ismertet* A cikk a követ ke zőképen szól: 57 esztendő után a legutóbbi időben ismét napirendre került a római kérdés, amely érthető érdeklő* dést váltott ki ugy Itália, mint a világ közvéleményében, A diskusszio 1 ap mely a Szentszék hivatalos lapja és néhány fasi szt a között folyt, lehetővé teszik, hogy a helyzet jelenlegi állapotában a következő konklúziókat vonjuk: 1,/ A diskussio formaj a és hangja komoly és stílusos volt, méltó ehhez a fontos és kényes kérdéshez és összhangban van a fasiszta rezsim által teremtett uj athmoszférával. 2./A vatikáni félhivatalos "Osservatore Romano" cikkei alapján azt lehet múndani, hogy ÓtóíAOOS l£VÉLTÁR *3&2_