Lapszemle, 1927. október

1927-10-07 [1331]

nek fontossága csak később fog kibontakozni. A most lezajlott ülésszakról el lehst mondani, hogy az fogja eldönteni a Népszövetség további sorsát, lord Cecil lemondásával és annak titokzatos okaival ma már sa% kisem foglalkozik* ás mégis ez volt egyike a mostani ülésszak legaggaa tóbb szimptornáinak. A másik ilyen szimptoma az angol-francia ellentét, amely a rajtaütésszerűén előterjesztett lengyel paktumtervvel szemben nyilvánult meg ismét eklatáns módon. Hogy Chamberlain állásfoglalása a lengyel politikával szemben üóraetország helyzetét i7i9gíj^ilárditotta,az csak egyik véletlen mellékterméke volt az angol politikának, amely a lengyel paktum veszedelmeit rögtön felismerte. Mert a Locamo érvényességében való kótolkedós, könnyen visszaadná Németországnak is cselek vési szabadságát, ami pedig az európai rekonstrukcióra törekvők ezámá ra esetleg kényelmetlen volna. A vakokat azonban még ez sem tette látóvá, irja a "T.Post". Jönnie kellett egy olyan 3rős politikai egyéniségnek, mint Apponyi, az igazság eme kiváló védelmezőjének, hogy kinyissa a genfi szemeit. F9l tünéstkel tő első beszédében a legélesebben ostorozta az egyre elhatalmasodó és minden ideális célkitűzést 9lfojtó bürokráciát. A "LPost* a maga részéről is kifejti ennek a börokráciának nagy hátrányait., elsősorban a leszerelési kérdésre nézve. Teljese osztja a kis államoknak azt az álláspontját, hogy a Népszövetség elvess ti lót jogosul tságátha nem markol bele erélyesen a leszerelési problémába. Mggállapitja, hogy a Népszövetség a legjobb uton van, hogy egy 0lyan apparátussá, süllyedjék, amelyben a bürokrácia, a táigyalási technika, a bizottságok ós albizottságok burjánzása, elfojtja a kérdések lényegét* A most lezajlott ülésszaknak, ha más nem, hát meg volt az az érdeme, hogy rávilágitott a bürokraták hibáira.SZOVJSTOÍCO'ZORDZÁG.- A "T.Post" /28/a kormányhoz közel álló "Milliet"-nek egy vezércikkét reprodukálja, amelyben kapcsolattal a "'PravoV-flak legutóbbi két feltűnő cikkével /:lásd lapszemle okt.3„/