Lapszemle, 1927. október
1927-10-07 [1331]
ismertetés ere .aainoiLL aoooi, nogy mutan a trianoni bekesze rzöaes megtilt Bomániának mindenféle likvidálást Erdélyben, az idetartozó ügyek elbírálására vegyes bíróság alakult Parisban, knhezr a bírósághoz az agráreformmal kapcsolatosan több panasz érkezett Románia ellen, mégpedig: 1./ * kisajátítás likvidáciős jelleggel bir, mert a békeszerződés alapján a panaszkodok birtokait épségben kellett volna hagyni. 2,/ A kisajátítási ár oly csekély, hogy az eljárás egyenlő a konfiskálással s mint ilyen liknidáció nak tekintendő. Csakhogy ez az érvelés tendenciózus. Hyen érvelés mellett minden kisajátítás és minden megadóztatás lehete tlens ég lett volna a román állam 3részéről f sőt a román törvényhozás még rendezni sem tudta volna az optánsok birtok jogát a romániai jogi intézmények keretein belül. Ez pedig abszurdum. A pórisi vegyes bíróság a hatáskörét túllépve mégis kimondta illetékességét az ügyben. De mi történik akkor, mikor egy nemzetközi bíróság a hatáskörét átlépve dönt? Tegyük fal, hogy a vegyes biráság arra Ítélte volna Romániát, hogy adja vissza Erdélyt. Nyilvánvaló , hogy egy ilyen Ítélkezésnek nem lehet senmi hatálya és nincs semmi értéke. Éppen: ezek felismerése alapján a Népszövetség tanácsa előtt a román álláspont győzött. A jogászbizottság által kidolgozott és Chamberlain által előterjesztett jelentés kezdettől fogva elejtette a magyar követeléseket, melyek szerint likvidálásnak tekintendő a csekély ellenérték fejében végrehajtott agráreform. Ez tehát az első pont,amelyben Románia győzött. Megállapította továbbá a jelentés, hogy az optánsokkal szemben likvidálás nem foganatosítható, mert ellenesetben a vegyes bíróság csakugyan illetékes. Ezt is helybenhagyta
