Lapszemle, 1927. szeptember

1927-09-21 [1330]

A Népszövetség Tanácsának a magyar-román konfliktus tárgyában hozott döntése mág mindig élénken foglalkoztatja a sajtót. A "Magyarság* vezércikke, miután konstatálja, hogy a három hénapos haladék az * tolsé amit emberi számitás szerint a magyar igazság Genfben kapott ara a colra, hogy ideje legyen az igazság fényét mindenfelé szétsugározni támadja a magyar kormányt, amiért az agilis ós álnok román propagandahadjárattal szemben nem tájékoztatta a való tényállásról a nemzetközi közvéleményt. Nem hallottunk egy szót sem arról, hogy hogyan hajtotta végre Románia azt az állítólagos szociális szükségeszerűségtől kivánt földreformot, kiknek kezébe került az elrablott magyar föld s mit nyert a paraszt ezzel a problematikus földosztással. A román agrártörvény mar ga is világosan eltiltotta, hogy ez erdőket kisajátítsák, elrendelte, hogy meghagyják a gazdasági épületeket, a szőllöket ós a gyümölcsösökéi a tulajdonosok kezén, hogy a legelőknek kisajátitott erdőségek és irtásdc faanyaga a volt tulajdonosé , maradjon,*, hogy a kisajátitott birtokokon működő ipari üzemek további fenntartására megfelelő területet el keE vonni a kisajátítási eljárás alól, A törvény nem engedte meg a lakóházak kisajátítását sem, Ezzel szemben a gyakorlat az volt^ hogy a párisi vegyes magyar-román döntőbíróság előtt a felperesek sokkal több erdőért felelnek mint szántóföldért, de perelik gazdasági epületeiket, szőllöiket, gymülosöseiket, lakóházaikat ezer meg ezer köbméter kitérmelt fát, amiért mind nem kaptak egy fillér kártérítést sem, Arról sem hallottunk, hogy nemcsak nagybirtokosok perelnek, hanem szegény özvegjb földönfutó kisgazdák a maguk egy-két holdjáért, egy-egy házért, egyegy kertórt

5 amit a román törvény maga mind mentesített a kisajátítás alól. Arrél-ssm hall6ttunk, hogy egy uj társadalmi osztály fejlődött ki Romániában az agrárreform végrehajtása óta; a gazdasági felügyelők