Lapszemle, 1927. szeptember

1927-09-30 [1330]

hogy a vresaillesi szerződés által a háhoruo felelősség kérdése véglegesen meg lett oldva. Szerintük az ügy rendben van és most már elkövet** kezhet a kibékülés. A németeknek minden erőlködésük, mely arra irá nyúl. hogy az egyszer már eldöntött ügyet újra felvessék, egy merény " let a béke és a két nemzet közeledése ellen. A németek azonban ugy gondolkoznak, hogy ök csak az erőszaknak engedve ismerték el bűnösségüket?. Addig, mig ez a háborús bűnösségük nem lesz megsemmisítve és mig a per nem lesz egy pártatlan biróság elé hozva, addig az ö szemükben minden kibékülés lehetetlen. Az "Echo" megjegyzi, hogy minek is takargatni a dolgokat. Egész Németország helyeselte Hindenburg elnök szavait, mig ellenbea Pranoziaország egyetért Poincareval, ki azt mondta: jöjjön a felejtés, de nem engedhetjük meg a hazugságot. Ily körülmények között minden franczia«német kibékülés 1 kisérlet csak félreértésre adhat okot. Franc ziaország a kibékülést a versaillesi szerződés elfogadására alapozta, a németek ellenbea csak a szerződés reviziója után gondolnának közeledésre. A locamoiak, akik lelkesednek ezért az egyezségért, meg fogják-e valaha érteni, - kérdezi a lap - hogy mily veszedelmes egy egész politikát egy félreértésre épiteni fel. A "Figaro" /28./ irja, hogy Stresemann azt a benyomást keltette a németeknél, hogy a Népszövetségben nagyon fontos helyet foglal el. Ez nagy vigasztalás a neme tek részére. Sajtójuk, mely eddig csak Ímmel-ámmal beszélt Genfről, most kezd érdeklődni a Népszövetség iránt és hosszú cikkekben számol be az ülésezésekről. Stresemann leszerelési beszédét valóságos remekműnek tüntetik fel. Igaz, hogy a tannenbergi beszéd kissé zavarólag hatott, mivel a németek átlátták, hogy ez a beszéd közvetlenül Stresemann le " szerelést hirdető beszéde után nagyon rossz fogadtatásban részesült