Lapszemle, 1927. augusztus

1927-08-30 [1329]

Lelkesen emlékezik meg arról a szivéljes fogadtatásról, melyben a magyar külügyminiszter részéről rövid látogatása alkalmával része volt. Kiemeli, hogy Walko külügyminiszter alaposan ismeri Itáliát, az olasz viszonyokat és mint minden magyar ő sem habozik, hogy tartózkodás nélkül kifejezésre juttassa Mussolini és a fascizmus iránt táplált csodálatát és szimpáthiáját. A tudósi tó elsí kérdése az ismét szőnyegen levő Duna konföderáció gondolata körül forgott. Walko e kérdést a következőképen világította meg. Hogy egy ilyen természetű szövetség létrejöhessen, ahhoz megkívántatik, hogy arra nézve kedvező prelimináris feltételek legyenek, igy elsősorban kivánatos, hogy a szomszédos államok között kedvező politikai viszony uralkodjak és itt őszintén meg kell állapi tanom, hogy a viszony Magyarország és a szomszédos államok között még nagyon messze van attól, amit jónak ne ve zhe tünk, amialkalmas lenne arra, hogy kielégi-tő és szilárd bázist nyújtson egy szoros gazdasági kolaborációhoz. Nem mondhatjuk, hogy már eljutottunk volna erré az ideális pontra. De feltéve, hogy ez a követelmény megvan, még mindig két súlyos akadálya van e terv megvalósításának. Mindenekelőtt az, hogy egy ilyen természetű egyezmény hátrányt és kárt jelentene a magyar termelésre nézve, amely pedig olyan tekintélyes, hogy biztosi tani képes függetlenségét. Amikor egy vámuniót terveznek a Duna menti államok között, ezt természetesen ugy értik, hogy minden ehhez csatlakozó államnak legyen meg a lehetősége ahhoz, hogy politikai szemponlból is befolyást gyakoroljon a többi államok gazdasági életére, ts éppen itt van a második súlyos pont, amely reánk nézve elfogadhatatlanná teszi a Duna konföderáció tervét. Sz a mgyar szuverenitás ás függetlenség megcsonkítását, vagy mi több elvesztését vonná maga után, amibe pedig a magyar nép semmi körülmények k3z.ött sem menne bele. Véleményem szerint, - mondotta Walko IrMügyminiszter - egyelőre