Lapok Pápa Történetéből, 2021 (1-6. szám)
2021 / 3-6. szám - Bauer Marcell: Az „elfelejtett” pápai Zsoldosok - Zsoldos János (1767-1832) és Zsoldos Ignác (1803-1885)
Az 1843/44. évi országgyűlésen Széchenyi a „kedvencz eszméjét” kívánta megvalósítani, miszerint minden nemes, minden hold földje után két garast tartozzon fizetni. Megszüntette volna ezzel a nemesi adómentességet, továbbá pénzalapot akart teremteni a nagy, országos közügyekre, mint pl. a Tisza szabályozása, vagy a vasutak. Ezért minden követ megmozgatott mind a vármegyéknél, mind az országgyűlésen, de sikertelenül. Zsoldost is megkereste ez ügyben, aki a céllal teljesen egyetértett, de a vármegye miatt nem támogathatta. Veszprém vármegye vezetése ugyanis, „... több fő urai, többek között az akkori veszprémi püspök Gróf Zichy Domokos82 is előre megizenvén, hogy ha csak előhozom-is a gyűlésen a nemesség adóztatását, az ablakon kidobatnak.. ,”83 Zsoldos ezért az országgyűlésen tanácsosabbnak látta elő sem hozni a kényes témát, mert véleménye szerint a biztosan leszavazott javaslat az adózókban csak irigységet, a nemesek részéről pedig gyűlölködést ébresztett volna. Jellemző volt Széchenyi erre adott lobbanékony válasza: „Es miért? Hát mi történhetik velünk? Legfölebb agyon vernek.” Zsoldos ezt az őszinte, heves természetű grófot tisztelte, aki „Néha kíméletlen, mindig egyenes szívű és beszédű, magát megértetni kívánó, tehát nyíltan 's hímzés-hámzás nélkül szóló nevelője volt ő népének.”84 Zsoldos az elvei mellett akkor is kitartott, ha azok nem voltak népszerűek. Ilyen volt például az országgyűlésen a horvátországi követeknek a latin nyelv használatától való eltiltása, amelynek ellene szavazott. Ezt sokan nehezményezték,85 véleménye azonban ennek ellenére a későbbiekben sem változott: 82 A veszprémi püspök a hivatala által egyben Veszprém vármegye főispánja is volt. 83 Idézi: MÉSZÖLY 1917/1.63. 84 Idézi: MÉSZÖLY 1917/1.64. 85 TÓTH 1886. 40. 86 Idézi: TÓTH 1886. 31. 87 váltófeltörvényszék = váltóügyekben és csődügyekben a másodfokú bíráskodást gyakorló bíróság. 88 ABAFI 1878. 393. 89 Zádor (született Stettner) György (*Duka, 1799. július 3. - fPest, 1866. augusztus 17.(jogász, író, legfelsőbb ítélőszéki bíró, az MTA tagja. „Magyarhonban vannak többféle népek s ezek egyedi természeti jogait tisztelni kötelesség; abban hát erőszakot ejteni rajtok, hogy saját ügyeiket ne az előttük legkedvesebb anyai nyelven vezethessék, jogtalan kényuraság volna, s ezt minden, saját nemzetiségét becsülő, el fogja távoztatni. ”86 1845-ben a magyar királyi váltófeltörvényszék87 egyik bírójának nevezték ki.88 1848-ban pedig a pesti váltófeltörvényszék alelnöke lett az akkori igazságügy miniszter - a régi iskolatárs és barát -, Deák Ferenc előterjesztésére. 1849 szeptemberében a Bécsben, a magyar királyi váltófeltörvényszék elnöke alatt működő jogi bizottságba nevezték ki. Ebben az időben Schmerling báró, bécsi igazságügyi miniszter felszólítására Zádor Györggyel89 közösen magyarra fordították az osztrák polgári törvénykönyvet, amely 1853-ban nyomtatásban is megjelent.90 Ezért, és mert a későbbiekben is megmaradt hivatalában sokan aulikusnak tartották és megkérdőjelezték hazafiasságát. Személyes ismerősei - közöttük Deák Ferenc is - azonban tudták, hogy csak azért nem vonult el „nemes duzzogással”, mert .... hazája fiainak használhat az igazságszolgáltatás terén, melynek munkája sohasem szünetelhet...” és „ ... csak azért viselték az alkotmányellenes kinevezés bélyegét, hogy a kínos állapotokat lehetőleg enyhítsék.”91 így a bírói székben és a magánéletben próbált az akkori körülményekhez képest a legtöbbet használni. Az sem volt közismert, hogy 1849 végén külön véleményt nyújtott be a bécsi igazságügyi miniszterhez, hogy a magyar országgyűlés összehívásáig törvénykezési átalakítások ne történjenek.92 Ez pedig az adott helyzetben kifejezetten bátor cselekedet volt. Azt, hogy 90 Ausztriai általános polgári törvénykönyv: kihirdettetett az 1852. november 29. nyílt paranccsal Magyar-, Horvát- és Tótországban, a Szerbvajdaságban és a Temesi Bánságban, az ezen törvénykönyvre vonatkozó, a függelékben foglalt utólagos rendeletekkel együtt. I-III. Cs. és Kár. Udvari és Állami Nyomda. Bécs, 1853. 91 TÓTH 1886. 43-45. 92 TÓTH 1886.46. ~ 1255 ~
