Lapok Pápa Történetéből, 2020 (1-6. szám)

2020 / 3-4. szám - Főtisztelendő Nagy Jenő lovászpatonai plébános, a vörösterror áldozata emlékére

Stirling János lovászpatonai plébános 1942. június 6-án két korabeli tanú, dr. Miklós István lovászpatonai körorvos és özvegy Böcskeiné vallomását postázta Budapestre dr. Meszlényi Antal e témában kutató történész egyetemi tanárnak: Dr. Miklós István körorvos a követke­zőket vallotta: „Reggel 7 óra tájban 2 vö­röskatona jött értem, hogy azonnal menjek, mert a plébánost meglőtték. Útközben si­ránkozó asszonyokkal és vörös katonákkal találkoztam, akik meg akartak gátolni ab­ban, hogy a súlyos sebesülthöz lemenjek, sőt egyenesen vissza akartak rendelni, de természetesen nem törődtem velük, és men­tem kötelességem teljesítésére. Útközben az engem kísérő vörösöktől megkérdeztem, hogy van-e kötszer, s tagadó válaszukra a gyógyszertárba mentem kötszerért. A plé­bániára érve, azt egészen feldúlva találtam ... Nagy Jenő egy párnán a földön ült, ami­kor beléptem. Sebét azonnal vizsgálat alá vettem: éles lövést kapott, amely a mellkas jobb felén hatolt át, s a tüdőn keresztül, a gerinchez közel, a lapocka táján távozott. A gyilkos kommunista előttem dicsekedve kiáltotta: Úgy meglőttem az anyja istenit, hogy elzuhant, mint egy zsák! Én a durva fráteron végignézve meg­mondtam neki viselkedéséről a vélemé­nyemet. A plébánost bekötöztem, neki az első segélyt megadtam, de láttam, hogy a lövés halálos. Teljesen eszméleténél volt, s arra kért, hallgatnám meg végrendelkezé­sét. Szóbeli végrendeletét én azonnal írás­ba foglaltam, amit eléje téve már az ágyon ülve aláírt. ... A súlyos állapotban lévő plébánost vigasztaltam. Semmi halálfélel­met nem láttam arcán. ... A gyilkos köz­vetlen közelből, talán mellétől 2-3 arasz­nyira Mannlicherből lőtt rá. A sebesülés feltétlen halálos volt, mert a nagy ereket is áttépte, és nagymérvű vérveszteség állt be. Nagy Jenőt nagyon kedves, szolid termé­szetű, közvetlen embernek ismertem.” Egy visszaemlékező elmondta még, hogy „A golyó keresztülment testén, és a falon lógó XV. Benedek pápát ábrázoló kép rámájában akadt meg. Éles lövés volt, a golyót a rokonok a rámából később kivet­ték, és magukkal vitték.” Özvegy Böcskei Istvánné született We­­isz Mária szemtanú vallomása: A hívek közül többen is a plébániára rohantak, nem törődve a kommunisták szigorú tilalmával. A megsebesült plébánost ágyba helyezték, és ebben egy jobb érzelmű vörös katona is segített nékik. Majd mosdatták, mire ma­gához tért. A gyilkos, látván, hogy kissé jobban van, felkiáltott: Még él? Majd adok neki mindjárt még egy kegyelemdöfést! Közben egy terrorkatona és id. Szűr Jó­zsef elmentek Babies János nyugalmazott plébánosért, aki pont itt tartózkodott roko­nainál, hogy lássa el a plébánost a szentsé­gekkel. Az áldott lelkű öreg paptestvér azonnal útnak indult, útközben - nem félve semmitől - a kommunistákat legazembe­­rezte. A templomhoz érve, a szükségeseket magához véve a plébános szobájába ment. A súlyosan sebesült plébános meggyónt, áldozott, és felvette az utolsó kenetet. Még őmaga kérte gyóntató paptársát a haldok­lók imájának elmondására. Nyolc óra körül Nagy Jenő meghalt. Utolsó szavai ezek voltak: „Istenem, bűnös ember voltam, de sohasem voltam rossz szándékú! Kezeidbe ajánlom lelkemet!” Az asszony szerint az orvos előtt két tehénről és három tinóról végrendelkezett, melyek közül két tinót a templom kifestésére ajánlott fel. A pápai királyi törvényszék 1920. feb­ruár 20-án a „Kommunista bünpörökben” egyetlen halálos ítéletet hozott. A peres iratok szerint: 1919. „augusztus 3-án Lo­­vászpatonáról bejött Pápára Újházy Gyula cipész, a patonai munkástanács volt elnö­ke, s az itteni vörösőrségnél jelentette, hogy az ő családját bántalmazni akarták. Kérte karhatalom kiküldését a mutatkozó „lázadás” leverésére. Kiss hadügyi politi­kai megbízott, Strotter György tiszthelyet­tes vezetésével 20 főből álló karhatalmat küldött ki. Ez a karhatalom este, megér­kezvén Patonára, ott többeket elfogott, a nemzeti zászlót a katholikus templom tor­nyáról lelődözte, lerángatta, s a lakosságot lövésekkel terrorizálta. Egy részük más­nap, a reggeli órákban elment Nagy Jenő 1211

Next

/
Oldalképek
Tartalom