Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 1. szám - Molnár Lajos: Petőfi Sándor 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból
Pápán Petrovicsból Petőfi lett, nem csak a neve változott, hanem maga az ember is Mikor ideérkezett egy obsitos baka volt és innen obsitos diákként távozott, de már költői mivoltában felvértezetten. Már megízlelte a sikert, amit írásai hoztak számára. 1842. augusztus utolsó napjaiban, a tizenynyolc és féléves Petőfi Sándor, a kezdő költő indult el nyári vakációra. Aztán november 2-án először megjelent a Petőfi név a magyar irodalmi sajtóban. A borozó című vers, - bár még Petrovics névaláírással - az első nyomtatásban megjelent műve, talán még nem kivételes alkotás. De van egy sora, amely nagyon is kitűnik a versből: „Sors, hatalmad nevetem.” A sorssal szembeni hetyke dac, a világrenddel való szembeállása és részéről a szabadság mérhetetlen óhaja és szeretete, a költőtársainál nagyobb erővel emelkedett költészetté, ezt igazolták későbbi művei. Zilahy Károly írta: „Bajza és Vörösmaty, az >Aíhenaeum< szerkesztői nagyon megválogatták, amit kiadtak: ennélfogva A borozó megjelenése, nem csak a három tagú kis körre - de az egész önképzőtársulatra nézve valóságos diadal volt: nem nevezték többé képzelődő társaságnak, hanem bizonyos rejtett tisztelettel nézték; Petrovics Sándor pedig, ki az egri nevet kivívta közöttünk, büszke öntudattal mondta Jókainak: Most már te se nyugodjál addig, míg tőled is meg nem jelenik valami. És aztán ő sem nyugodott addig. ”~6 Petőfi Pest 1864. Lásd Hatvány I. 379-380. oldal. versének megjelenéséről Orlaytól is található hosszabb visszaemlékezés, ebből egy Petőfi megnyilvánulás: „Petőfi lelkesülve mutogatta nyomtatásban első megjelent versét, s bosszankodva jegyezte meg: Íme, mily nagy különbség van e két ember véleményében, Garay három versem közül, melynek mindegyike jobb volt ennél, egyet sem adott ki, s Bajza ebben is látott annyi érdemet, hogy azt kiadásra méltatta. ”27 Végül még maradt egy izgalmas kérdés. „A borozó” című verset hol, illetve milyen esemény hatására írta Petőfi. A kor erkölcse tilalmakat rótt a diákságra. Tilalmas volt a duhajkodás, az italozás Pápán is. Persze azért diák a diák, hogy leleményes is tudjon lenni. A pápai diákok, ha éppen duhajkodni volt kedvük, kivonultak a városból a Gyimót felé menő országút menti kocsmába, a Hódoskába. A vers borittas hangulati elemmel kezdődik. Ilyetén indításról elképzelhető, hogy az egy korábbi hódoskai mulatozás emlék-élménye, sőt az sem kizárt, hogy a Hódoska asztala mellett állt össze Petőfi fejében a vers szövege. A kortársi feljegyzések jelzik, hogy könnyedén és gyorsan fogalmazott. Például a János vitéz c. elbeszélő költemény egy-egy szakaszát fejben „összerakta”, majd leírta. E módszert igazolja, hogy a „János vitéz” kéziratában alig van javítás, s hat nap alatt írta meg az egész művet. A szabadságharc bukását (1849) követő szilencium után, az osztrák-magyar kiegyezést követően (1867) Petőfinek nem csak művei, hanem az élete is egyre szélesebb körben kapott nyilvánosságot. A vele valaha kapcsolatba került kortársainak visszaemlékezései sorra jelentek meg a pesti (a városok egyesülése után budapesti) lapokban, sőt a vidéki lapokban is. Később könyvalakba gyűjtve Hatvány Lajos irodalomtörténész professzor által mintegy Budapesti Szemle 1879. XIX. szám, Lásd Hatvány I. 379. oldal. Megjegyzésem: Petőfi „A borozó" versének megjelenése előtt Kozma ismeretségére alapozva küldött három verset a Regélő folyóirat szerkesztőjének, Garay Jánosnak, aki válaszra sem méltatta Petőfit. 1138
