Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 1. szám - Molnár Lajos: Petőfi Sándor 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból
szövege magyarul: Isten véget vet ezeknek. Visszaemlékezésében Halasy Aladár írta: „ Tarczy Lajos tanár vette hathatós pártfogása alá az ifjú költőt, legalább oly mértékben, hogy az 1841/2-diki tanévet minden szülői segély nélkül elvégezhette, mint első éves philosophus. (..fPápán egy darabig szorgalmasan tanult Petőfi, de legtöbb idejét az akkor megalakult képzőtársaság vette igénybe: ez ama tanuló ifjak egyesülete volt, kik a magyar irodalomban kívánták magukat képezni. ”10 Udvardi Csema Istvántól tudjuk: „Orlay Samuval egy asztalnál ettük a konviktust s e viszonynál volt alkalmam Petőfivel több ízben érintkezésbe jönnif...) szegényül élt Pápán Petőfi. Kosztja nem volt. És mi, konviktusi asztaltársak, több ízben átmentünk érte és átkényszerítettük vacsorára, hogy egy kis meleg levest egyék. ”n Ennél azért árnyaltabb a kép Petőfi anyagi vonatkozású megélhetésében, mint ahogy fentebb Udvardy írta. Tény, hogy Tarczy professzor szívén viselte tanítványa sorsát, Orlay konkrétan írja is, hogy Petőfi Tarczy ajánlására kapott Horváth István ügyvédnél az eseti ímokoskodásért pénzbeli juttatásokat, s mikor nem volt jövedelme, akkor igénybe vehette Szíj György szenior által a szegény diákoknak adott 6 váltóforintos ebédet. Pándi Pál azt említi, hogy Tarczy és a barátai egyengették Petőfi életét, ruhához, koszthoz és némi pénzkeresethez juttatták. Parragh Gábor visszaemlékezésében írta, hogy ő ajánlotta be a 10 éves Poltzer Ignác házitaní tójává, ahol tíz váltó forint havi díjazást kapott, amiből kitellett a havi 6 forint a konviktusi ebédre. Mindebből érzékelhető, hogy nehéz sorsát törődéssel enyhítették tanára és iskolatársai, ennek is lehetett hatása Petőfi természetének lassú, de egyirányú változása, a bezárkózásból való kinyílás, a barátkozás, a közös csínytevés. Például: „a számAkadémia Petőfi Irodalmi múzeum Bp.2011), továbbiakban: Fekete Bp.2011 10 Fővárosi Lapok 1877. szept. 20. Lásd Hatvány I. 367. oldal 11 Vasárnapi Újság 1884. jan.20. Lásd Hatvány I. 367. oldal tanban Petőfi igen gyönge volt, s annyira ellenszenvezett e tudománnyal, hogy annak előadásairól el-elmaradózott, amiért őt aztán egyszer ötödmagával egy egész napi fogságra ítélték. Petőfi e fogságában színi előadást rendezett társaival, mely célra hevenyében „Az öt jómadár” cím alatt egy színdarabot férceit össze, melynek saját kezűleg, a börtön falára azt színlapja még évek múlva is megvolt. E fogságban kötötte 1 2 meg Kozmával bensőbb barátságát. ” Orlaytól tudjuk, hogy akiket Petőfi barátságába fogadott, azokkal igen kedélyesen tudott időzni, de a vele való megbarátkozásban megválogatta kit enged magához közel. A felötlő tehetségek felé maga ment tárt karokkal, de az üresfejűeket visszautasította. Kozma Sándor írta le: „A fiatalság hamar barátkozik, még a komolyabbja is. Egy 4-5 tagból álló pajtáskompánia, melynek Petőfi adta meg a reliefet, csakhamar megalakult az egész évre.(...) Non omniaomnisl (szabadfordításban tőlem: Nem minden tekintetben teljes!) Petőfi ebben is példaképünk volt. ”u Míg 1841 márciusában Orlay arról szólt, hogy egyszer az unokatestvére ládájából elővette legújabb írását, s mikor azt Petőfi meglátta, kezéből kitépte és szégyenkező szavak kíséretében visszazárta ládájába. Az együtt töltött tanévben tapasztaltakról Orlay így számol be: „Ha Petőfi valamely új művével meg volt elégedve, elszavalta azt előttünk, s így önképző körünkön kívül is gyakran élveztük egy-egy elmeszüleményét. ”12 13 14 * A közösségben való fokozatos feloldódásáról tudósít Roboz István: „Nevezetes volt egyik kocsmája Pápának, elnevezték a diákok >Három Rózsá<nak, mert a zsidó korcsmárosnak három szép lánya volt.(...)A város egyik távoleső utcájában, hova a tanárok kémjei nem igen jártak. Ezt a kocsmát lepték a 12 Fekete Bp.2011. 396 jelzet. Az említett Kozma nevű tanulótársa: Kozma Sándor a Deák párt eszméiben osztozó, későbbi királyi főügyész 13 Nemzet c.lap 1883.márc.25. Lásd Hatvány I. 367. oldal 14 Budapesti Szemle 1879.XIX. szám, lásd Hatvány 269. oldal 1134
