Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 3. szám - Bauer Marcell: Egy asszimilációs példa a 18. századi Veszprém vármegyéből

Ilyenek voltak - többek között - a kereskedelemmel kapcsolatos foglalkozásokat űzők, vagy a különböző haszonvételeket bérlők.

Az 1725-ös első országos zsidóösszeírás Veszprém megyei adatai nem maradtak fenn. Az 1736-ban készült összeírásban pedig nincs a Veszprém megyei zsidók között Szegedi nevezetű.9

1736-ban Pápán mindössze 11 zsidó család élt,10 11 összesen 73 főt írtak össze. Az 1745. évi országos zsidó összeírásban 19 pápai család szerepel," a környék falvaiban pedig csak egyegy személyt, vagy családot vettek lajstromba.12 Míg Pápán a század végéig a zsidók száma folyamatosan nőtt, addig a falvakban továbbra is csak egy-két állandó lakos család szerepelt.13 Véleményem szerint a Szegedi család felmenőit nem az újonnan bevándorlók között kell keresni. Valószínűtlen, hogy egy frissen az országba érkezett zsidó személy, vagy család rögtön kikeresztelkedjen és magyar nevet felvéve éppen az ellenreformáció kiteljesedésének idején egyik protestáns egyház soraiba lépjenek be. Ezzel szemben inkább a környéken már a török hódoltság alatt is itt élő zsidók utódai lehettek ők, akik túlélve a törökök kiűzését, később beolvadtak a többségi lakosságba. A Szegedi név talán a Dunántúlon több helyen is birtokos mezőszegedi Szegedy famíliával való valamilyen kapcsolatukra utalhat, 14 vagy esetlegesen a Szeged környéki származásukra, bár a zsidók kelet-nyugati irá9 15 településen 44 családban összesen 243 fő lakott. JAKAB 2014. 30.

10 A családfők név szerint: Hirschi Abraham, Hirschi Lövel, Hirschi Mathias, Hirschi Mathias, Lövel Joel, Marcus Mathias, Marcus Philippus, Moyses Franciscus, Philippus Jacob, Remste Josephus, Wolf David. JAKAB 2014. 258.

11 JAKAB 2014. 45. és 258.

12 Ők viszont nem biztos, hogy minden esetben helyben is laktak. Lehet, hogy csak a falvakban haszonvételeket bérlőkről volt szó.

13 Részletesen: JAKAB 2013.

14 Ezt feltételezi Jakab Réka (PhD) a Veszprém Megyei Levéltár levéltárosa is, aki több tanulmányában foglalkozott a megyei zsidóság történetével, és

akinek észrevételeit, segítségét ezúton is köszönöm.

nyú költözése nem volt jellemző ebben az időszakban.

A család 1741-ben és később is a Kéttornyúlakkal szomszédos Dákán élt, amely a kéttomyúlaki református egyház leányegyháza, fíliája volt.15 Talán már Szegedi Ferenc szülei is kikeresztelkedettek voltak, vagy csak ő tért át a többségi környezet hitére, ez ma már nem megállapítható. További források hiányában megválaszolhatatlan kérdéseket vet fel, hogy a tradicionálisan rendi korlátok között felépülő társadalomban hogyan lehetséges, hogy egy zsidó családból a helyi nemességgel házasodó család lett ebben az időszakban. A nemesi társadalom nem volt ennyire nyitott, ennyire toleráns. Feltételezhetően valamilyen kényszernek kellett lenni a befogadó közegben is, ami ezt lehetővé tette. Talán Ferenc felesége egy megesett - nemes - leány lehetett, akit el kellett vennie és hozzá ki is kellett keresztelkednie? Esetleg valamilyen örökbefogadás állhatott a háttérben? Sajnos ezekre felmerülő kérdésekre a választ nem kapjuk meg forrásainkból.

Ferencnek a fenti bejegyzésből ismert leányán kívül még legalább egy, - szintén a Ferenc nevet viselő - fia is volt. Míg Katalin további sorsa ismeretlen, addig az ifjabb Ferencről már több -, bár nem túl sok - adat ismert.

Az ifjabb Ferenc felesége a Dákával szomszédos Dereskén (ma Pápadereske) 1742-ben született Baki Éva volt, akinek apját, Baki Ferencet az 1741-es nemesi összeírásokban korára nézve 30 évesnek, társadalmi állapotát tekintve pedig agilisnek16 * * írták. Bár házasság-15 Leányegyház (másként leánygyülekezet, vagy latinosán fília) alatt a katolikus és protestáns egyházjog szerint olyan gyülekezetét értünk, amely rendelkezik istentiszteleti hellyel, presbitériummal, és önálló gazdálkodással, viszont az anyagyülekezethez tartozik a lelkészi szolgálat szempontjából, (pl. anyakönyvezés)

16 Agilisnek, vagy nőnemesnek nevezték az anyai ágon nemesi családból származókat, illetve a nemesi származású nőt feleségül vevő férfiakat. Az agilis szabad ember volt és némi jogokat is élvezett, de jogilag nem számított nemesnek, mivel a társadalmi rang apai ágon öröklődött. Anyjuk cí-1151