Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 3. szám - Bauer Marcell: Egy asszimilációs példa a 18. századi Veszprém vármegyéből
3. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 440. 2018 Bauer Marcell Egy asszimilációs példa a 18. századi Veszprém vármegyéből „ ... a nemzet hű fiává nem a származás avat,... nem a fajrokonság, hanem a ... rokon érzés, ...sa csatlakozó önfeláldozás, nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése! ” Társadalmunk tagjai magától érthetődőnek veszik, hogy amennyiben valaki magyar, vagy magyaros hangzású családnévvel rendelkezik, akkor egyben magyar származású is. A régi egyházi anyakönyveket vizsgálva azonban gyakran kiderül, hogy ez téves vélekedés. Az évszázadok alatt az idegen eredetű személynevek sok esetben változtak. Néha csak torzultak, így lett például a Griesbacher-bői Kriszbacher és Griszbacher, vagy a Wanzenbeck-böl Pancenpeck.1 Időnként tulajdonosuk egy-egy jellegzetes tulajdonsága (pl.: kis, nagy), vagy a foglalkozása (pl.: molnár, kovács) után keresztelte el a környezete az embereket, amit a többségi társadalomnak könnyebb volt megjegyezni, kiejteni, mint egy idegen hangzású vezetéknevet, s később ez lett a leszármazottaik családneve is. Néha egy-egy szokatlan vezetéknév helyett a család egy tagjának keresztneve „ragadt” át a családra.2 1 Példák a bakonyjákói római katolikus anyakönyvből. 2 Ilyen esetre jó példa az egyházaskeszői Bögöl család. Bögöl Dávid 1738-ban született Szanyban és később költözött Egyházaskeszőre. Leszármazottad később „Dávid", vagy „Dávid máskép Bögöl" csa-Sok esetben magyarosodtak is az idegen eredetű famíliák nevei, így lett például a Zierfuß-bői Czirfusz, majd Széplábi, a Leimester-bői Mester, vagy a Schnellbach-bői Pataki,3 Ennek többféle oka is lehetett. A 18. századtól a második világháborúig terjedő időszakban korszakonként más-más megfontolás vezetett a nevek asszimilációjához: némelyek önként, személyes meggyőződésből magyarosítottak, ők voltak kevesebben. Mások valamilyen külső nyomásnak engedve, vagy társadalmi kényszerből. Ilyenek voltak jellemzően a katonai pályát választók, ahol elvárás volt a névmagyarosítás, vagy a 19/20. század fordulójától az állami alkalmazottak (pl. a vasúti dolgozók). Ennél egyedibb, sőt egyedülálló példa a kislődi svábok esete 1868-ban, ahol a helyi pap, a jegyző és a tanítók buzgó kezdeményezéséből, a hatóságok által támogatva a falu minden német származású lakója magyar nevet kapott. Csak alá kellett írniuk az Eplényi Márton jegyző által előkészített kérvényt. ládnévvel jegyezték be a helyi római katolikus anyakönyvbe. 3 ROTH 2008. 207-208. 1149
