Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 1. szám - Molnár Lajos: Petőfi Sándor 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból

±

LAPOK

PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL

1. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 438.

2018.

Molnár Lajos

PETŐFI SÁNDOR 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból

Pápa diákváros! - mondják büszkén a helyi lakosok. Ezt csak erősíti az 51 éve központilag rendezett ballagási ünnepség és ott két diák „pápai polgár”-rá fogadása. Az elballagó diákok viszik magukkal „tarisznyájukban” a városhoz, az iskolájukhoz és a közösségükhöz kapcsolódó egyszeri és megismételhetetlen, megannyi emlékük halmazát. Viszik magukkal egy életre elraktározva a város szellemiségét, a város múltjának történetét, a tanulmányaik idején megismert példaképeket.

Az itt tanult diákok közül sokan kitűntek életük és munkásságuk példájával, híres emberek lettek, akik tehetségüket és tudásukat népünk és hazánk javára fordították. Közéjük tartozik Petrovics Sándor, aki bár Kiskőrösön született, de - mint a szólás-mondás tartja, - belőle Pápán született Petőfi Sándor, a költő, aki 175 éve, 1842. augusztusban hagyta el az almamáterét, a pápai református kollégiumot, ahol az öt nagyban támogató és jellemformáló körülmények folytán költővé érett\

Ez a tanulmány felidézi Petrovics Sándor pápai tartózkodását és vizsgálja a személyére, jellemére, egyéniségére,

életkörülményeire és életminőségének alakulására ható körülményeket. Ennek során megkísérli feltárni azon összetevőket, melyek nagyban segítették költővé érésének folyamatát, s ezek éppen úgy hathattak, mint fizikában a testek egymásra ható erői, azaz egymással kölcsönhatásban.

Pápára vetődött az obsitos

Petrovics Sándort 17 hónap katonai szolgálat után a betegsége miatt alkalmatlannak nyilvánították és 1841. február 22- én Sopronban leszerelt. Hogyan tovább? - ez a kérdés foglalkoztathatta. Vágyott tanulni, vágyott újra az iskolába, amit Selmecbányán bukásra ítéltetve, otthagyott. Pedig kisiskolásként még eminens tanuló volt. Alig múlt öt éves, mikor 1828-ban az elemi tanulmányokat Félegyházán megkezdte, onnan Kecskemétre került, s ott folytatta három évig. A Sárszentlőrinci evangélikus algimnáziumban töltött tanév után Pesten az evangélikus német gimnáziumban tanult, majd a piaristák következtek, ahol az I. grammatikai osztályt végezte el. 1835-38 között Aszódon az algimnázium végéhez érve, jól beszélt német és latin nyelven. 1838. augusztus 31-én Selmecbányán a Líceum 5. osztályosa, első éves rétor lett.

1131