Lapok Pápa Történetéből, 2017 (1-6. szám)

2017 / 5-6. szám - Kerecsényi Zoltán: Emlékezzünk a 195 esztendeje született Orlay Petrich Somára, aki 175 esztendeje diákoskodott Pápán másod-unokatestvérével, Petőfi Sándorral!

azonban a csapkodó víz elkábította. Szerencsére vergődését azonnal észrevettük, s akadt köztünk oly jó úszó és merész fiú, ki őt, a különben cse­kély terjedelmű mélyebb vízből a meglábolható talajra kimentette. ” (Orlay)26 Orlay és Petőfi 1842 augusztusában együtt indulnak szünidőre. Először Komáromba men­nek, ahol meglátogatják Jókait, majd pár nap múlva Pesten át Dunavecsére, Petőfi szüleihez. Végül Mezőberénybe jutnak Orlayékhoz. A szünidőben színelőadás rendezését, s egy közös kötet kiadását tervezgetik. De ezekből semmi sem lesz. Mezőberényből Debrecenbe veszik útjukat, ellátogatnak Csokonai síijához27, onnan Petőfi Pápára megy, Orlay pedig vissza szüleihez Mezőberénybe. Mire Orlay tanulmá­nyai folytatására Pápára érkezne, Petőfi már árkon-bokron túl van, a súlyos anyagi gondok miatt, iskola helyett újra a vándorszínészet felé fordul Székesfehérváron. 28 Pápai, Széchenyi utcai szállásán - abban a házban, amelyben Bocsor István professzor is lakik - búcsúlevelet hagy Orlaynak: „...miután Pápán talált remé­nyeimben csalódtam, mit tehettem egyebet, mint fölvettem sapkámat, s amerre sildje esett, arra indultam. ”29 De a színészkedés változatlanul keserű kenyér, s a sanyarú napokban Pápáról, Orlaytól és barátaitól kell pénzt kérnie. A pápai fiúk gyűjtést szerveznek, s meg is küldik neki a kért összeget. Aztán 1843 áprilisában újra (utol­jára) Pápára gyalogol Orlayhoz: „Most is élénk emlékezetemben van az az ámulat, melybe vélet­len megjelenésével éppen nálam lévő néhány barátaimat ejtette. Különben is fakó ruhája az út porától el volt lepve, s oldalt kidőlt csizmáján kapcája kandikált ki; batyuját könnyen bírta, mert abban vajmi kevés volt. De azért derült arccal borult nyakunkba, össze-vissza csókolt, s oly vidoran tréfált megütközésünk fölött, mintha abban semmi rendkívüli nem lett volna, hogy ő oly véletlen, mondhatnám a kéményen át poty­­tyant közénk. Mi a viszontlátás örömére egy bort hozattunk, s ami kevés jutott abból egyre, azt vele összekoccintva kiürítettük... Azt hittük, hogy ismét iskolatársunk lesz, de ő arra azt válaszolta, hogy nincs többé szándéka iskolába 26 Hatvány Lajos: így élt Petőfi -1. kötet -. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1967. 391-392. p. 27 Martinkó András (összeáll.): Petőfi életútja. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972. 45. p. 28 Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor. Elektra Kiadóház, Budapest, 2002. 40^13. p. 29 Fekete Sándor: így élt a szabadságharc költője. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1982. 67. p. járni, hanem köztünk marad addig, míg vagy ő reánk, vagy mi ő reá nem ununk. ” (Orlay)20 Alig egy hónapig bírja Pápán. Iskolába nem jár, de falja a könyveket, és természetesen ír. Gyakran hajnali három-négy óráig is égeti a gyertyát. Ezen pápai tartózkodás idején szüle­tik Orlayhoz, Kerkápolyhoz, Domanovszkyhoz írt Barátimhoz című verse.30 31 Miután Orlay 1844-ben megszerzi pápai jo­gi végzettségét, tovább folytatja tanulmányait, véglegesen eldöntve, hogy a képzőművészet­nek szenteli életét. Rövidesen megismerkedik Than Mórral, Barabás Miklóssal, Marastoni Jakabbal, egy tekintélyes támogatónak kö­szönhetően pedig Bécsbe kerül az akadémiára festészetet tanulni. Itt éri a forradalom híre; természetesen részt vesz a szabadságküzde­lemben, amiben meg is sebesül. Szabadsághar­ci élményeit litográfiasorozatban rögzíti. Feljebb már érintettem, hogy az egykori pápai diáktárs, Pap Gábor hívja föl legelőször ország-világ figyelmét Orlayra. Nem véletlenül! Pap Bécsben személyesen látogatja meg Orlayt, aki beavatja ifjúkori elképzeléseibe, s így a Néhány szó hazai festészetünk megalapítása tárgyában címmel születő Pap-féle cikk már csak ezért sem mellékes: „Petrich festészeté­nek tárgyait a magyar történelemből meríti, lánglelkének magas phantasiajaval övedzi körül mindegyiket... Most végezte be a Szent István ébredését. E kép minden egyes pontja életet lehel, mintha a művész rajzával a termé­szetet lopta volna meg... Számos ideális compositioi is vannak Petrichnek. Eszmedús lelkének teremtő ereje leginkább ezekből su­gárzik vissza. Ezeknek közül bármellyiknek kivitele európai hírnévre jogosítandja. Mégis történelmi tárgyú képek festésére vállalkozik. Hogy ezek kivitele helyett történeti képek festé­sével kezdte pályáját, azt honszeretetének kell tulajdonítani... ”32 Pap azt is leírja cikkében, hogy igazán saj­nálná, ha Orlay nem tudná idehaza megtalálni a számítását, mint Zichy, aki Oroszországba jutott szerencsét próbálni.33 Sajnos Orlay is el kényszerül menni szülőföldjéről, 1850-től előbb 30 Illyés Gyula: Petőfi Sándor. Szépirodalmi Könyv­kiadó, Budapest, 1971. 90. p. 31 Bodolay Géza: Petőfi diáktársaságai. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1973. 94-95. p. 32 Körösi Mihály: Képek Orlai Petries Soma életé­ből. Magánkiadás, Mezőberény, 2005. 110. p. 33 Körösi Mihály: Képek Orlai Petries Soma életé­ből. Magánkiadás, Mezőberény, 2005. 110. p. 1126

Next

/
Oldalképek
Tartalom