Lapok Pápa Történetéből, 2017 (1-6. szám)
2017 / 5-6. szám - Kerecsényi Zoltán: Emlékezzünk a 195 esztendeje született Orlay Petrich Somára, aki 175 esztendeje diákoskodott Pápán másod-unokatestvérével, Petőfi Sándorral!
1841 őszén érkezik Pápára Jókai Mór is, aki hamar összejön a Petrich-Petrovics fiúkkal. Feljebb már olvashattuk, hogy Pápán még mindegyikük más érdeklődést mutat. Kezdetben Jókai leginkább a magához hasonló, szelíd természetű Orlayval rokonszenvez18, hiszen akárcsak ő, Orlay is a rajzzal, a festéssel, s a képzőművészet dolgaival szeret foglalatoskodni: „Jókai volt leggyakoribb vendégünk, majdnem annyit volt nálunk, mint saját lakásán. Ha Petőfi valamelyik új művével meg volt elégedve, elszavalta előttünk... Néha ha időnk engedte, Jókaival ketten rajzolgattunk és festegettünk szűk szobánkban. A színek egymásra gyakorló vegyi hatására nagy súlyt fektettünk, ebben Jókai volt a mester... Rajzban pedig Petőfi ítélete volt a döntő. ” (Orlay)19 Pápai Református Ó-kollégium épülete (Korabeli metszet) Mindhárman bejegyzik adataikat, s aláírásukkal elfogadják a kollégiumi szabályokat a felvételi könyvben: Orlay az 507., Petőfi az 554., Jókai az 562. sorszám alatt.20 A három fiatalember aktív résztvevője a kollégiumi önképzőkör, vagyis a Képzőtársaság munkájának. Több elbeszélésüket, költeményüket őrzi a kis közösség fennmaradt, kézírásos Érdemkönyve (amelyben a legelső Petőfikénti névaláírás is szerepel), illetve a Tavasz című antológia.21 Először egymásnak olvassák fel, egymással 18 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961. 52. p. 19 Orlay Petrich Soma: Adatok Petőfi életrajzához. Budapesti Szemle 1879. XXXVII-XXXVIII. szám, 343. p. 20Kövy Zsolt: Diákból költő. = Horizont, 1987. XV. évfolyam 3. szám., 33. p. 21 Kövy Zsolt: Diákból költő. = Horizont, 1987. XV. évfolyam 3. szám., 35. p. osztják meg beadandó műveiket, együtt örülnek, amikor megjelenik nyomtatásban Petőfi első költeménye, A borozó22, s együtt lépnek föl a tanév végi, „diadalmas”, „temérdek pénzjutalmat” hozó képzőtársulati Örömünnepen.23 Ez az ünnep kovácsolja össze igazán őket. Petőfi a fő nyertes, akinek az Esterházy gróf plusz egy arannyal jutalmazza szereplését, Orlay nyeri a novelladíjat, mögötte Jókai lesz a második.24 Jókai úja: „...a három kitűzött jutalmat (aranyakat!) mi hárman nyertük el: Petrovics, Petrich és én... Már az is mutatja, hogy milyen jó politikus volt a Képzőtársulat. Ha egy arany jutalmat tűztünk volna ki, a nyerőnek ezt soha meg nem bocsátották volna, de hármat tűztünk ki, hárman nyertünk, s jó barátok lettünk... ”25 * A nyári melegben együtt járnak fürdeni a Tapolca egyik malmához is. Orlaytól tudjuk, hogy egy alkalommal a vakmerő, de rosszul úszó Petőfi majdnem meghal, egy másik esetben pedig majdnem a szeme-világát veszíti el: „Konok természetének Petőfi nem egyszer megadta az árát. így az 1842-ik nyarán majdnem megvakulással lakolt érte. Ez évben napfogyatkozás volt látható Magyarországon, s mi e tünemény kedvéért a város szélére mentünk ki, hogy azt teljes pompájában láthassuk. A mint a nap fényes tányérja fogyni kezdett, Petőfi föltette magában, hogy annak teljes elfogyásáig bele fog nézni, s csakugyan, intésem dacára sem vette le arról tekintetét. De a mint az első sugár igen éles hatással ismét kilövelt, Petőfi szemeire csapta tenyerét, s egész hazáig karon kellett őt vezetnem, s csak napok múlva szűnt káprázata, de balszemének ez annyira ártott, hogy avval soh ’ sem látott többé tisztán. Egy fürdés alkalmával szintén nagy szerencsétlenségben forgott. Mivel a város közelében a Tapolca vize igen sekély volt, kijártunk fürödni a félórányira eső úgynevezett fekete malom alá, hol a kerekekről lezuhogó víz, egy széles s mindenütt meg nem lábolható medencét vájt ki magának. Egyszer itt fürdésünk alkalmával Petőfi, ki rossz úszó volt, egész a kerekekig vakmerősködött hatolni, itt 22 Orlaytól tudható, hogy Petőfi „nem volt oly borivó, mint azt bordalai után ítélve sokan hinni szeretik... igen mértékletes volt.” 23 Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka -Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról - Jókai Mór, Petőfi Sándor. Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2001. 127. p. 24 Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor. Elektra Kiadóház, Budapest, 2002. 39. p. 25 Hehler László: Jókai-emlékek Pápán. Magyar Hirdető Pápai Kirendeltsége, Pápa, 1975. 18. p. 1125
