Lapok Pápa Történetéből, 2017 (1-6. szám)
2017 / 3. szám - Magyar Költészet Napja - Kerecsényi Zoltán ünnepi köszöntőbeszéde
Bódás János Kozma Andor ,,A költők nem menekülhetnek, amit egyszer rosszul csináltak, az nem egyéni dolog, nem lehet azt mondani, tévedtem. A költő nem tévedhet...” - vallotta Nagy László (1925-1978), akinek az egyetemes és magyar líratörténet mítoszokat és folklórt integráló áramlataiba illeszkedő költészetéből már életében több mondat, verssor szállóigévé vált. Egy verse, a pont hatvan esztendővel ezelőtt, 1957-ben keltezett Ki viszi át a szerelmet című teljes egészében azzá, szállóigévé vált; talán manapság is ez a legismertebb műve. Vasy Géza (1942- ) irodalomtörténész ekképp összegezte a vers mondanivalóját: ,,Ki teszi azt, amit én, a költő, ha meghalna, ha nincs költészet? A két lezáró mondat állítása pedig az: Ki, ha nem én, s a hozzám hasonlók! Vagyis a költői lét értelmére rákérdező vers válasza: a társadalomnak szüksége van a költőre és a művére. ” Mert gondoljunk csak bele, mi lett volna társadalmunkkal az elmúlt századok alatt, ha nem lettek volna „ős titkot fejtegető” költőink?! Tekintsünk csak kicsit szűkebb pátriánk múltjára! A szellemi élet költészetet szeretőművelő vezérei koptatták itt e köveket a 16.-tól egészen a 20. századig. A reformáció neves énekköltőjének, Sztáray Mihálynak (Sztára, ? - Pápa, 1575?) csodás verses imádság-fordításai, vagyis zsoltár-fordításai itt, e város falai között születtek. A magyar irodalomban jelentős szerepet betöltő kuruc kori költészetben is többször felcsendül Pápa neve. Aztán a reformkorban bátor, kuruclelkületű, hazafias érzelmű pedagógusok patronáló hozzáállásának köszönhetően, a protestáns kollégium haladó szellemű közegében lendül előre több fiatalember a költőiség pályáján. Egy különösen, aki kerek 175 esztendővel ezelőtt, pont ezekben a napokban itt veti papírlapra választott új, és végleges nevét: a Petőfit. 1106
