Lapok Pápa Történetéből, 2017 (1-6. szám)
2017 / 1-2. szám - Karlovitz Kristóf: Hanauer Jenő, Pápa jeles polgára /Anekdoták/
egy jelenet az Édes életből! Ahogy átért Franciaországba, Zoli szembesült a ténnyel, hogy miközben úton van, leértékelték a frankot, csak egy kiló kockacukorra elég a pénze. Mit tett volna a helyében valaki más, mondjuk én? Megállítok versenybringásokat, és megpumpolom őket. O megvette a doboz cukrot, és beosztotta: reggel öt szem, ebédre tíz szem, este nyolc szem, és így ment végig az Alpok hágóin, a Napóleon-úton Svájcig, ahol már volt pénze, és vidáman haza is karikázott. 6000 kilométer jött össze, egy hónap alatt. Gyakran bringáztunk együtt, de futottunk is erdőn-mezőn. Egyszerű volt az elv: vízszintesen és lejtőn barátságos menet, de minden egyes emelkedőn, a legkisebbtől a legnagyobbig, verseny a tetejéig! Ezenkívül összefutottunk a Magas-Tátrában is, ahol mi a társaimmal hegymászó túrán voltunk, Zoli pedig mint lelkes gyalogturista. Próbáltuk bevonni igazi mászásba, kötéllel, de azt elhárította, magányosan szeretett csatangolni. Akkor még nem korlátozták a mozgást a tátrai nemzeti parkban a tömegturizmus miatt. Egyszer a Zöld-tó katlanából igyekezett át a Kis tarpataki-völgybe a Zöld-Tavi-hágón át. Eleinte jól járható ösvényen lehet menni, de följebb csonthó-folyosó vezet meredeken felfelé. Kicsúszni maga a halál. Zoli a sziklának vetett háttal és a fimhez szorított térddellábbal küszködött, de elakadt: se föl, se le. „Most mit csináljak? Annyit mozdulhattam, hogy előrehúzzam a hátizsákomat, megettem a kaját, az legyen biztonságban. Szentül megfogadtam, hogy ha innen egyszer kiszabadulok, ezentúl minden szabadságomat Balmazújvárosban töltöm, és abban gyönyörködöm, hogy milyen sík a táj. Ezenkívül megnősülök!” Hogy járt-e aztán Zoli Balmazújvárosban, arról nem szól a fáma - de a nősülés, az egy külön történet. Zoli ugyanis maga volt az abszolút agglegény, annyira, hogy bányásztársai között agglegény-klubot alapított. Annak tagjai, lenéző megvetésük jeleként, nem foghattak kezet házas emberrel. Ment is munka után az élcelődés, csúfolódás, ugratás a zuhanyzóban! Akkora híre volt a klubnak, hogy amikor egy legény leánykérőbe ment, eltanácsolták a háztól, mert meghallották, hogy a tagja volt... Zoli persze nem vetette meg a szépnemet, egy-egy pásztoróráért kilométerek százait volt képes biciklizni. Később már volt motorja is, megkönnyítve a gáláns túrákat. Közbevetőleg egy motoros történet: Zoli olaszországi túrára készült, és Tamás barátja benevezett túratársnak, de a feleségének nem merte elmondani a tervet, csak úgy suttyomban indultak el. Tamás közben egyedül átugrott Franciaországba is, és onnan képeslapot küldött az asszonynak: „Itt vagyok Marseilleben. Innen indulnak a hajók a világ minden tájára. Csókol Tamás.” Mint utóbb magyarázta, ebből azt fogja hinni a nő, hogy végleg eltűnt, és lesz öröm, ha mégis hazaér, így talán nem csapkodnak majd villámok az eltitkolt túráért. Nem tudjuk, hogy lett, de egy epizód fennmaradt. Zoli motorozik a találkahely, a határátkelő felé, és nem sokkal előbb meglát egy kempinget. Volt még ideje, ezért bejelentkezett és sátrat vert, felfújta a gumimatracokat, kiterítette a hálózsákokat, hogy később ne legyen gond rá. Rendben össze is találkoznak, indulnak vissza Olaszországba, már csak a kempingig kell elmenni. De hol is van? Jaj, hol is van? Nem találják, Zoli nem emlékszik a nevére, nincs meg! Besötétedik. Kényelmetlen, fázós éjszaka egy köves, gazos olajfa-ültetvényen. Reggel két kilométer után rátalálnak a kempingre, ott röhög a sátor, bonthatják le... 1103
