Lapok Pápa Történetéből, 2016 (1-6. szám)

2016 / 3. szám - Petrik Iván: Pápa város társult községeinek (Kéttornyúlak, Tapolcafő, Borsosgyőr) első írásos említései

1326. április 10-én kibocsátott parancslevele.]17 Minekutána a ti kegyes parancsaitoknak engedelmeskedni vágyunk, ahogy tartozunk, ezért felségtek emberével, Lőrinc fia Miklóssal az erre kiválasztott Pál mestert, társunkat és kanonoktestvérünket a fentiek végrehajtására tanúbizonyságnak küldtük, amely embered azután visszatérve hozzánk a tanúnak kirendelt emberünk jelenlétében, gondoskodott jelenteni számunkra, hogy midőn ezen embered a mi emberünkkel az előbb mondott Lihért birtok területére menvén Szent László király és hitvalló ünnepén, azt [ti. a birtokot] miután a határosokat és szomszédokat oda összehívták régi és ősi határai szerint bejárták, majd miután bejárták Bedumak, Sebőknek és Jánosnak, ellentmondó nem lévén, iktatták birtoklásra, tartásra és bírásra. Ennek a földnek a határai pedig, ahogy a ti és a mi emberünk jelentette így következnek. Tudniillik nyugaton, Igar falu és Lihért falu szélén van két föld határjel, amelyek közül az egyik ezen Igar földön van, a másik Lihért földön. Innét egy bizonyos bozóton keresztülvágva, ezen a bozóton kelet felé, egyenesen kicsit túl van két föld határjel. Innét egyenesen megy tovább kelet felé, és hasonlóképpen van két régi határjel, amelyek közül az egyik Igar földet különíti el, a másik Lihért földet. Innét fordul ezen Lihért föld felé, ahol van egy [kő] határjelként elhelyezve. Innét továbbhalad bizonyos Sávoly nevű falu felé, ahol szintén van két határjel, amelyek Igar földet és Sávoly földet választják el. Továbbá ezen Sávoly falu felől egy rét sarkán van két föld határjel. Továbbá a népnyelven Anyasédnek nevezett vízen túl, a mondott Sávoly falu felől van két föld határjel, amelyek Lihért földet az előbb mondott Sávoly falu földjeitől választják el. Az egyik határjelben füzfabozót van. Innét dél felé halad tovább egy nagy árokhoz, amelynek a végében van két föld határjel, amelyekben fúzfabozót van, és amelyek Tevel földjeitől választják el [Lihért földjeit]. Továbbá enne az ároknak a Tevel falu felé eső végén van két föld határjel, amelyektől dél felé kanyarodva egy Tevel és Lihért földjei közötti vízmosásban egy határjelként kihelyezett kőhöz ér [a határ]. Innét egyenesen

17 Mivel a parancslevél csak közvetetten vonatkozik a témánkra, annak közlésétől eltekintettünk.

füt dél felé egy erdőhöz, amit népnyelven Chumbaerdey-nek neveznek, és amelyben a Tévéiről Tapolcafőre vezető út mellett van egy másik határjelnek kihelyezett kő. Továbbá az út Tapolcafő falu felé eső oldalán van két föld határjel. Innét eljut egy kútig, amelyet népnyelven kútfőnek mondanak. A kút mellett észak felé van két föld határjel, amelyek Lihért földet választják el Tevel földjeitől. Innét egy tüskés bozóton keresztül megy egy határjelnek megjelölt mogyoróbokorhoz. Innét egyenesen továbbhalad Lihért földön, s menvén elér Tapolcafő faluhoz, átvág két út kereszteződésén, amely mellett mindkét oldalon van két föld határjel. Ezek közül az egyik Tapolcafőtől, a másik Döbréstől választja el Lihért földet. Továbbá innét nyugat felé haladva elér a két, Igar és Lihért földek szélén elhelyezett, elsőként megnevezett határjelhez, és itt véget ér. Kijelentették, hogy minden régi kettős határjel mellé és a fent említett egyes kövek mellé egy-egy új határjelet emeltek.

Adatott Szent Péter és Pál apostolok ünnepén, az Úr ezerháromszázhuszonhatodik évében.

Tapolcafő első említése a szomszédos Lihért birtok határjárásából származik. A birtokok határait időről időre végigjárták birtokba iktatásokhoz, perekhez kapcsolódóan, vagy egyszerűen csak azért, hogy ne merüljenek feledésbe, esetleg szükségessé vált az egyes határjelek megújítása. Az eseményre rendszerint királyi vagy nagybírói (nádor, országbíró) parancsra került sor. Lebonyolítója a király (vagy a nádor, országbíró) megbízottja volt, általában a térségben helyismerettel rendelkező egyik tekintélyes nemesi családnak egy tagja. Fontos szerepet töltött be mellette a környék valamely egyházi intézményének kiküldötte, aki egyrészt „hites tanúbizonyságként” vett részt a határjáráson, azaz egyházi tekintélyénél fogva biztosította annak tisztaságát, másrészt ő készítette azokat a feljegyzéseket, amelyek alapján később az oklevelet kiállították. Az eseményre öszszehívták a határos és a környékbeli birtokosokat, de részt vehettek rajta az érintett falvak lakosai is. Nagy jelentőségű események voltak ezek, hiszen a középkorban nem léte1064