Lapok Pápa Történetéből, 2016 (1-6. szám)

2016 / 3. szám - Petrik Iván: Pápa város társult községeinek (Kéttornyúlak, Tapolcafő, Borsosgyőr) első írásos említései

részt értették, amit a férj házasságkötésük alkalmával a felesége számára kötött le. Va­gyoni gényről volt szó, amit csak férje halá­lakor kapott meg ténylegesen az özvegy. A hitbérről az özvegy végrendelkezhetett (mint esetünkben is), amennyiben nem rendelke­zett róla, gyermekeire vagy oldalági örököse­ire szállt. A jegyajándék (rés paraphemales) alatt a házasságkötés előtt a mennyasszony­nak adott ajándékokat értették. Ezekről is szabadon végrendelkezhetett az özvegy.9 Az oklevél kiállításának körülményeit te­hát a következőképpen rekonstruálhatjuk. Az előkelő Héder nemzetségből származó Mar­git asszony első férje a Csák nemzetség Kis­­faludi és Mihályi ágából való Domonkos volt. Tőle születtek gyermekei: János és Egyed. Domonkos valamikor 1305 után meghalt.10 Első férje halála után ment hozzá Laki Hektorhoz, aki nem sokkal később (va­lamikor 1311 és 1316 között) szintén meg­halt.11 Második férje halála után, ahogy ez a fenti oklevélből kiderül, mostohagyermekei, közülük is az oklevélben ezzel kapcsolatban említett Zunkur tisztelettel, jól bánt az öz­vegy mostohaanyjával. A Lakiak a szoká­soknak megfelelően kiadták Margitnak a hitbérét és jegyajándékait, bár valószínűleg második férje családjánál, azaz náluk lakott továbbra is, talán Hölgykő várában.12 Erre utal, hogy István lövöldi (ma: Városlőd) plébános a gyóntatója, és mint ilyen, a vég­­rendelkezésének meghallgatására is ő érke­zett. Mindenesetre Margit asszony, amint közelegni látta halála napját rendelkezett az őt illető vagyonrészről, és, mint láttuk, visz­­szaadta a Lakiaknak. Halálos ágyánál jelen volt első házasságából származó gyermeke: 9Eckhart 1946. 369-371. 10 1305-ben még élt. AOkl. I. 738. Vő.: Engel gene­alógia Csák nem 4. (Kisfaludi és Mihályi) 11 1311-ben még ő vásárolja meg Perecske (ma: Bakonypöpöske) egy részét. MNL OL DL 49915., 1316-ban azonban már fia: Hektor a hölgykői vár­nagy, amely pozíciót korábban ő látta el. Vélhetően halála után vette át fia. MNL OL DL 49899. 12 A XIV. század második évtizedében a Laki csa­lád különböző tagjai látták el a hölgykői várnagyi funkciót. Először Laki Hektor (1310-1311), majd a fiai: először a szintén Hektomak keresztelt gyerme­ke (1316-1317), majd az említett Zunkur (1321). Bár az adataink szórványosak, valószínű, hogy egymásnak adták át a pozíciót. Csák nembeli János. István lövöldi plébános­sal ő ment el Veszprémbe, ahol a káptalannal írásba foglaltatta édesanyja végakaratát. A történet epilógusához tartozik, hogy Margit hitbérének és a jegyajándékának az ügye itt nem zárult le. Bár a végrendelkezés jogilag támadhatatlannak tűnt, Margit testvé­reinek leszármazottai részt kértek a hitbér és a jegyajándék rájuk eső vagyonrészéből. A részletek nem ismertek, de talán arra hivat­koztak, hogy a végrendelethez csak Margit gyermekei járultak hozzá, ők nem. Mindene­setre 1324-ben Zunkur 25 márkát fizetett nekik mostohaanyja hitbére fejében.13 Tapolcafő 1326. június 29. A veszprémi káptalan jelentése I. Károly királynak (a Tapolcafővel határos) Lihért birtok iktatásáról és határjárásáról. Eredetije elveszett. Átírása I. Károly király ki­váltságlevelében maradt fenn. MNL OL DF 266178. (Pálffy család bazini ágának levéltára: Acta Czoboriana.) Regesztája: Aokl. X. nr. 268. Eredeti szöveg: Excellentissimo domino ipsorum domino Karolo Dei gratia illustri regi Hungarie capitulum Wesprimiense ecclesie orationes in Domino tam debitas, quam devotas. Noveritis nos litteras serenitatis vestre recepisse honore quo decuit hunc tenorem continentes. [Itt következik I. Károlynak Lihért birtok határjárását elrendelő, 1326. április 10-én kibocsátott parancslevele.]14 Unde nos vestris gratiosis mandatis obtempare [sic!] cupientes ut tenemur unacum Nicolao filio Laurentii homine celsitudinis vestre magistrum Paulum socium et concanonicum nostrum ad premissa exequenda duximus pro testimonio destinandum, quiquidem homo vester ad nos postmodum rediens presente testimonio eiusdem hominis nostri nobis insinuare curavit, quod cum idem homo vester unacum 13 MNL OL DF 219414. 14 Mivel a parancslevél csak közvetetten vonatkozik a témánkra, annak közlésétől eltekintettünk. 1060

Next

/
Oldalképek
Tartalom