Lapok Pápa Történetéből, 2016 (1-6. szám)
2016 / 1-2. szám - Szende Árpád: Ürmös Péter grafikusművész színdinamikai munkássága
Ürmös Péter - Szende Árpád: Budapest, 1. Fő utcai színkoncepció vázlata -papír, tempera, 20x50 cm 1998. Pfaff Ferenc a MÁV építésze tervezte az épületet, ahogy az 1897-ben valósult meg Igazgatósági épületként. 1940 42-ben felújították, és emeletráépítéssel bővítették. 1987-ben a belső udvart is beépítették. Az épület 1983 óta, mint városképi jelentőségű épület, védettséget élvez. A felújítási munkák során (1993-96) a téglaburkolat és kő, helyenként már pótolt műkő lábazat megőrzésre került, a homlokzatra a korábban eltávolított, és raktárban megőrzött díszek ismételten elhelyezésre kerültek, melyek nagy része natúr mázatlan pirogránit, festett felületkezeléssel. A fa, korabeli nyílászárók kisebb javítási, passzítási munkálatokat követően újramázolásra kerültek. A homlokzati felületek javítása, pótlása és tisztítása (téglaburkolatok, kő tagozatok, balluszterek, vakolt tagozatok) után került sor az épület színezésére a színdinamikai terv szerint. A színdinamikai terv elkészíttetésére, az építtető gondossága, és a festékforgalmazó előzetes ajánlása alapján került sor. A terv elkészítését, koncepcionálását megelőzően, a környező épületekre is kiterjedően helyszíni mintavételezéssel egybekötött vizsgálatok történtek. A beépített környezet zártsorú városi tömbös beépítés, parkosított terekkel. Az épület századfordulós, védelemre méltó, sok szép részletet tartalmazó, hagyományos szerkezetű, városképi eklektikus stílusú meghatározó elem. A színkoncepció kialakítása az informatív fűnkciót kifejező, régi nagy gazdasági társasági kifejeződést létrehozó színasszociációk, a használati funkció - könnyű tisztántarthatóság - teljesülése, míg az esztétikai funkció, a védett belvárosi utcaképbe illeszkedéssel történt. A környezeti analízis világossá tette, hogy a környezetben a tervezett meleg sárga színezetek nem fordulnak elő, így biztosítható volt a változatos ám harmonikus megjelenés. A forma analízis felszínre hozta, hogy tekintettel a kőtagozatokra, a vakolt tagozatokat ezzel összhangban kell színezni, ám jelezve az anyagváltást. A színbehatárolás a téglaburkolathoz alkalmazkodó, a környezetnél színesebb, meleg sárga színezet, harmónia megteremtésével, a szomszédos épületek meglévő színezeteivel harmonizálóan történt, a telítetlenebb, és a világos tartományokban. A színhordó felületenkénti színbehatárolás: a falmezők, a tagozatok, és a nyílászárók. A színválasztás a vizuális koncepció felállításával felületi (anyagok), formai (hangsúlynövelés a térbeli saroktomyoknál), szerkezeti (különböző és utánzó anyagok), funkcionális (színasszociáció), és hangulati (századfordulós belvárosi hangulat) hatásokra épülő. Harmóniafajták kiválasztása színezeti összefüggések alapján, a szomszédos felmért épületszínekkel skálaszerű harmóniát alkotó rendszerben, világossági és telítettségi skálákkal került meghatározásra. Mindezen döntéseink figyelembe vették a stílusra és hangulati színhatásokra utaló színemlékezetet, a régi városkép vizuális helyreállítását célzó, a funkciót is informáló érzelmi tartalmat, valamint a térbeli elemek hangsúly-fokozó kialakítását. 1048
