Lapok Pápa Történetéből, 2014

2014 / 3. szám - Csapó Attila: „Tanár az én apám”

feladatának a tannast tekintette. Nem volt módszere a kiabálás, inkább egy-egy megjegyzés tette helyre azt a tanulót, aki valamilyen okból ingerült volt és nem megfelelően viselkedett. Tudta azt, hogy lesznek olyanok, akik óráinak nagyságára csak évekkel később ébrednek rá. hiszen ilyen a kamasz lélek: benyomásai vannak, felvillanó érzelmei, hirtelen gondolatai, és megy tovább az életben. A megállapodott, letisztult egyén más. Az nem kalandozik, hanem megfontoltan ítél, már hév nélkül.

Osztályfőnöki óráira éppen úgy készült, mint egyéb iskolai feladataira. Tudta, hogy sok kamaszt kell meggyőznie az iskolai élet szépségeiről. Szándékosan nem kötelezettségeket említettem, mert ő az osztály- főnöki munkában is a tanulók lelki nevelését tekintette elsődleges feladatának. Óvta tanítványait a rájuk leselkedő veszélyektől. Beszélt ugyan a szerelem szépségéről a verseken keresztül, de amikor csókolózni látta diákjait a református templom mellett, akkor mi osztályfőnöki vázlatfüzetében a „csókparádé a templom mellett" kezdetű mondatot láttuk, s tudtuk, hogy az órán szó lesz arról, hogy meddig mehetnek el a kamaszok, a diákjai ebben, s mindennek megvan az ideje és a helye. Az osztálykirándulásokon különösen ügyelt arra, hogy a táj gazdagságára, színességére hívja fel mindenki figyelmét.

Egyetemet végzett tanítványok sorát nevelte: ma orvosok, mérnökök, tanárok a volt növendékei. A leghíresebb emberek lettek a Református Gimnáziumban végzett tanítványai közül: Csoóri Sándor költő és író, a Magyarok Világszövetségének volt elnöke, dr. Pölöskci Ferenc, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem nyugalmazott rektora, történész, dr. Ihász Mihály sebészprofesszor. A Türr István Gimnáziumból Kristóf Attila, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának volt elnöke, Vathy Zsuzsa Írónő, Nemes Tibor egyetemi tanár, aki a párizsi Magyar Intézet vezetője volt évekig, dr. Veres Gábor, a balatonfüredi szívkórház igazgató főorvosa, szívspecialista, dr. Temesvári Péter, az ORF1 főorvosa és sokan mások.

Édesanyám az aranydiploma álvételének ünnepségén (Győr, 2006. 09. 21.)

Apámat nemcsak a magyar és a latin érdekelte, közel két évtizedig korrepetált tanulókat matematikából. Maradt ideje emellett a sportra is, hiszen az „ép testben ép lélek" eszméjét vallotta: a kalokagathia híve volt. Kedvenc sportága a tenisz, ebben megyei versenyeken is részt vett. Dr. Bur- csi Elemér, Tóth József, Simon Antal és Csapó Gyula alkotta a régi teniszcsapatot. A küzdeni tudásáról volt híres ez az együttes. Édesapámra a szép játék volt jellemző. Ütései néha célt tévesztettek, de szemet, lelket gyönyörködtetőek voltak. Fia csak ideje volt, rögtön a teniszpályára ment, mert felüdülést talált a játékban, és ezt aláhúzom: a játékban. Ót nem annyira az eredmény érdekelte — persze az is -, inkább a játék.

Mi, gyerekek, ott sertepertéltünk a komoly, felnőtt teniszezők mellett, örültünk, ha labdaszedők lehettünk, így lestük el a játék alapjait, s fantasztikus volt, ha tíz percet játszottak velünk a „nagyok”. Apró ajándéktárgyak sora emlékeztet a teniszes időkre, de soha nagyobb tisztelet nem övezett még egy-egy ilyen apróságot, mint ezeket a teniszezésért kapott jutalmakat. Még mindig emlékezem rájuk pillantva egy-egy mérkőzésre, küzdelemsorozatra. Ha együtt játszhattam édesapámmal, az számomra felejthetetlen élmény volt. Ő jobb teniszes volt, mint én, s ezt a fegyelmezettségének köszönhette. De, hogy vele teniszezhettem, fiú az édesapjával, az kárpótolt az elszenvedett vereségekért. Télen a Türr István Gimnázium tornatermében edzett a csapat. Édesapám diákjait is biztatta a sportra, különösen a teniszre. Foglalkozott is az iskolába járó gyerekekkel.

987