Lapok Pápa Történetéből, 2014

2014 / 1. szám - Francsics Ferenc: Pápa város jégellátása a 19. és 20. században

Krónikások az 1800-as évek elején jégve­rem utat említenek. A mai Jégverem utca (A Felsővárosban az Acsádi útról nyílik, az egy­kori Tapolca patak partjával párhuzamosan fut.) magasabb részén volt a jégverem. A Cinca árok a város szennyes vizét vitte a Ta­polca folyóba. Később a közegészségügy kifo­gásolta, nem felelt meg a természetes jég előál­lítási szabályzatnak. 1850-től megtiltották a fent nevezett területen a természetes jég előál­lítását. Attól kezdve a mélyebb részeken fel­gyülemlett talajvíz befagyásából állították elő a természetes jeget. 1910. január 9. A Magyar Államvasutak Celldömölki Osz- tálymémöksége a kubikgödröket jégtermelés céljából továbbra is bérbe adja Pápa városának, mégpedig 90 koronáért. (Ma mocsaras terület a Mező utca és a vasúti sínpálya között.) 1910 januárjában az időjárás megenyhült, az eddig megfagyott jég elolvadt. A városi közgyűlésen felteszik a kérdést Mészáros Ká­roly polgármesternek, hogy honnan lesz a vá­rosnak jege? A polgármester válasza: Győrből fognak a közegészségügyi rendeletnek megfelelő jeget szállítani a városba. 1910. február 20. Ha már a természet nem akar jeget előállíta­ni, a Városi Tanács megbízta a városi mérnököt, hat nap alatt készítsen tervet és költségvetést egy felállítandó müjéggyárra. 1911. január Mészáros Károly polgármester közli a váro­si közgyűléssel, hogy a műjéggyár megépül. (A műjéggyár a mai Vásár utca 37. számú ház helyén állott.) 1911. évi Zárszámadáskor Dr. Hoffner vá­rosi ügyész felhívta a közgyűlés figyelmét a természetes jég előállítására vonatkozó sza­bályrendelet legszigorúbb betartására. 1912. január 28. Iparosok kérésére a városi főorvos engedé­lyezte, hogy az Orbán-kertek mélyebb részén a befagyott jeget betárolják, de csak hűtésre használhatják fel. 1912. június 8. Mészáros Károly polgármester közli a váro­si közgyűléssel, hogy a műjéggyár üzemel, és aki fél tömböt vagy annál többet jeget rendel, annak házhoz szállítják. (Egy tömb jeget 10 liter vízből állítottak elő.) 1912. szeptember 9. Bonyodalmak a természetes jég előállítása körül. A Közgyűlés tanácsa úgy döntött, hogy a városnak legyen természetes jeget előállító jégtelepe, feleljen meg a jégszabály rendeletnek. A városgazda természetes jég előállítására alkalmas területnek a Zavari malom melletti rétet jelölte ki. Miután a terület a Pápakovácsi uradalom birtoka volt, felmerült a kérdés: be­leegyezik-e, hogy ott a város jeget termelhes­sen? A város miden kocsi jég után 10 fillért fizetne az uradalomnak. 1912. október 13. A Pápakovácsi uradalomtól özvegy Wallis Gyuláné grófnő értesítette a várost, hogy a Zavari malomnál a város jeget termelhet. Díjtalanul bocsátja rendelkezésre a terüle­tet, de kiköti, hogy jéghordás után az utat jó karba kell helyezni. 1912. október 20. A rendőrség közhírré teszi, hogy természe­tes jég csakis a Zavari malomnál, a Tapolca folyó mellett elterülő Pápakovácsi uradalom rétjéről szerezhető be. Aki máshonnan visz je­get, azt megbüntetik, a jeget pedig elkobozzák. 1912. november 3. A Pápakovácsi uradalom területéről szár­mazó természetes jég árát a tanács kocsinként 20 fillérben állapítja meg. A bárcák a Fogyasztási Adókezelőségnél válthatók meg, ezeket a jégszállításokhoz a Veszprémi úti vámos fogja beszedni. (A Hús­gyár gépjármütelepével szemben, az úttest szélén állt.) 967 Hehler László vázlata a jégvágásról, 1957

Next

/
Oldalképek
Tartalom