Lapok Pápa Történetéből, 2014
2014 / 3. szám - Csapó Attila: „Tanár az én apám”
majd az elhunyt tanárok sírjait koszorúzták meg. Ez után a közösen elfogyasztott ebéd színt, ízt, igazi fényt vitt a közös együttlé- tekbe, s ez így volt mindig. Hatalmas élménnyel indultak el a találkozón résztvevő tanulók a szürke hétköznapokba, erőt merítve a nehézségekhez, az élethez, a harchoz, az emberi lét küzdelmeihez. Édesapám barátai között olyan személyiségek voltak, mint Török József, aki szerepel Simonffy András Kompország katonái cimü könyvében. Székesfehérvárról lopott egy gépet kritikus politikai helyzetben, amikor az országot már a nyilasok irányitották. CJamásza-pusztán rövid leszállás után csatlakozott a küldöttséghez Si- monffy-Tóth Ernő vezérkari tiszt is. Szegedre repültek, ahonnan a szovjet városparancsnokság segítségével jutottak el Moszkvába. Simonffy-Tóth Ernő célja az volt. hogy a szovjet vezérkar főnökével tárgyaljon Magyarország háborúból való kiugrásáról. Török József érdemei jelentősek voltak ebben az akcióban. Mégis politikai üldözött lett, mert a Moszkvából hazatért kommunistákra, akikre Magyarországon karrier várt volna, féltékenyek voltak. Török Józsefet rövidesen a hírhedt Andrássy út 60-ba zárták. Szabadulása után jó ideig villanyszerelőként kereste kenyerét. (Si- monffy András: Kompország katonái című könyve alapján.) Török József, apám osztálytársa, visszafogottan beszélt erről, ha előhoztuk a mindig kényes kérdést. Higgadt nyugalom jellemezte az igazi barátot. Egymás névnapjainak megünneplése a jeles napok közé számított mindkét család életében. Jakab Lajos, a későbbi celldömölki református lelkész is édesapám felejthetetlen társai közé tartozott. O megjárta az orosz hadifogolytáborok poklát, és igazából sohasem tudott belenyugodni abba a sok szenvedésbe, ami érte. Nagyszerű igehirdető és kiváló kertész volt. A kert, a barackos művelésének problémái mindig napirenden voltak a baráti beszélgetéseken. A politikai kérdések pedig szívszorító fájdalomként törtek elő Lali bácsiból, mindannyiunk barátjából. Balázs János az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvi Tanszékének professzora volt. A névtudomány tartozott közvetlen kutatási területéhez. A szerénység jellemezte. Ahogy az egyszerű emberekkel beszélt, példaként áll előttünk. Az olasz és a svájci Magyar Intézetet évekig vezette. Barátai közé tartozott Borsos Miklós, Németh László és sokan mások. Édesapám őt is legkedvesebb társai között tartotta számon. A Református Kollégium tanára Az egyetem elvégzése után apámat Mezőtúrra nevezték ki kollégiumi nevelőtanárnak, a gimnáziumban pedig óraadó volt. Különösen furcsa világ ez a klasszika-filológiai beállítódású nevelőnek. A pedagógusok zöme a mezőtúri gimnáziumban csak másodállásnak tekintette a tanítást, birtokaikon gazdálkodtak, ez volt az elsődleges jövedelemforrás számukra. Különösen emlékezetes alakja volt a tantestületnek Her- bály Pista bácsi, aki a madarak repüléséből és fütyüléséből következtetett a másnapi időjárásra. Édesapám mesélte, hogy tanítványainak szülei néha meghívták ebédre, s itt a főétkezés sok-sok fogásból állt, alföldi jellegzetességek kerültek az asztalra, a dunántúli ember számára szokatlan ízesítésben és mennyiségben. Be kellett látnia a görög-latin ideálokat szem előtt tartó tanárnak, hogy ez nem az ő világa. Ekkor, talán a legjobbkor érkezett a pápai Református Gimnázium igazgatójának meghívó levele. Rab István hívta vissza az ősi alma materbe a régi tanítványt, s apám válasza ez volt: „Hoc erat in vöt is!” (Ez volt vágyaim netovábbja!) Itt, a régi falak között, ahol az órákat hallgatta, most az ő ajkán szólalhatott meg az irodalom, a nyelvtan és a latin. Csodálatos, izgalmas, 982 Fiaiul tanárként
